Toldy Ferenc: Toldy Ferenc összegyűjtött munkái 2. kötet (Budapest, 1868)
VI. Csokonai. 1773-1805
CSOKONAI ÉLETE. 139 stúdiumai sem szűntek meg folyni 235). És most történt, hogy Beck Pál, ki Csokonai májusi levelét nem vette, önkényt magához hívá őt, s midőn ez sept. 10. jövetelét igérő, 13 d. kocsit küldött érte egy szíves levéllel, mely mind írójának, mind, és nem keveshbé vevőjének becsületére szolgál. „Szíves ajánlásommal az Urat megelőzvén, gondolhatja, hogy nem csak szívesen, de óhajtva várom. Gyönyörködni fogok rajta, ha egy oly becses hazámfia, kinek jeles elméjét örvendve csudálom, házamat menedékhelynek fogja választani ezen rövid és fergeteges életben. Azonban Csokonai vagy csak rövid ideig élhetett a hívónak ritka jóságával, vagy épen nem, hihetőleg súlyosb egészségi változásai miatt. November 5. Kiss Imréhez írt epistolion( 236) ugyan még egyszeri, de utolsó fellobbanását mutatja jó kedvének: ez egyszersmind hattyuéneke volt. „Sír bennem a lélek — írja hozzá Erőss János barátja, Bárándról, 1805. január 20. — nyomorult sorsán. Nyolc nap múlva e sors véget ért. Január 28. özvegy Csokonai Józsefné házánál egy, legszebb korában elhunyt férfi lelketlen tetemei voltak kiterítve, melyeknél egy kisírt szemű asszonyi alak virasztott. A korán elhalt férfi Csokonai Mihály, egyetlen siratója édes anyja volt. 235) Ez abból gyanítható, mert ez évben gr. Széchényi Ferenctől némely munkákat kért kölcsön a nemzeti könyvtárból, mely kérését azonban a gróf, 1804. Pesten sept. 5. költ levelében kénytelen volt megtagadni, mert a szabályokkal egyeztethető nem volt. 236) L. az El. Költ. al. k. a 164. s köv. szel.