Toldy Ferenc: Verseghy Ferencz költeményei (Budapest, 1865)
Előszó
ELŐSZÓ hivatkozik is , hanem oly szabadon, annyira a maga módja szerint alakít, s annyi könnyűséggel, vidorsággal, oly korában páratlan nyelvhatalommal , miszerint hajlandók leszünk hinni, hogy ki így tud írni, bizony feltalálásában sem leendett hiány, ha azt feladatává tűzi ki, ha Músáját ez irányban disciplinálja és szoktatja. Mert valóban nem közönséges erőt tanúsított Verseghy a nyelv körül; s akinek tetszenek mindazon szókat, képes kifejezéseket, phrasisokat, jelzőket, miket ő merészelt, első, költői nyelvünkbe behozni, s mik azóta költői közbirtokká váltak, összeírni , tényszerű bizonyítékait hordaná össze Verseghy nagy hatásának költői nyelvünk kiképzésére. Másfelül Verseghy érdeme a dallamos elem kifejtésében, még a Kazinczyé mellett is, biztosítva van. Tessék csak dalainak évszámaira figyelmezni. S mondom : ezek az ő lebegői, és szökdelő, és zengedező dalai nem csak olvastattak, hanem énekeltettek is. Egész élete végéig munkás volt.ő abban, hogy világi, később egyházi téren is, zenei ismereteket és ügyességet terjeszszen, verset és zenét barátilag egyeztessen. Komolyan készült a kath. énekkönyv-reformhoz. Horváth Ádám is, Csokonai is, Himfy is, Vitkovics is, éneklő költők voltak , de egyik sem componált, nem írt át, nem componáltatott annyit .