Toldy Ferenc: Immaculata. a régi magyar anyaszentegyház hét szent beszédében. régi codexekből, részben nyomtatványokból, nyelvjegyzetekkel (Budapest, 1855)

Bevezetés

BEVEZETÉS. NAGYMÉLTÓSÁG A KISAPPONYI BARTAKOVICS BÉLA ÚR , CS. KIK. APOST. FELSÉGE VAL. BELSŐ TITKOS TANÁCSOSA ÉS EGRI ÉRSEK Ő EXCELLENTIÁJÁHOZ. A szűz szent anya tiszteletét, Kegyelmes Uram, méltán úgy tekinthetjük, mint magasztos vallásunk poesisát. Csodás meghivatása a legnagyobb dicsőségre, mely emberi nőt érhetett, midőn a Megváltó anyjául tűzetett ki; azon megil­lető alázatosság, engedelmes ön-odaadás és feltétlen bizodalom, melylyel magát Isten rejtélyes szándékainak felajánlotta; e gyöngéd anyai szeretet, melylyel szent fiát nevelte, a malasz­­tos lélek, melylyel az Üdvözítőt, mióta tanítói veszélyes pá­lyájára lépett, követte ; valamint azon szívszaggató fájdalmak, miket ennek kínszenvedésén és halálán tűrve szenvedett, az új szövetség könyveiben érintve, a hiteles hagyomány által bő­vebben fentartva, s a szent mondában az együgyű gyermeteg hit jámbor s egyszersmind magasztos felfogása szerint kiegé­szítve, minden időkben, sőt az idők haladtával öregbed­ve, szűz Máriát költőileg fenséges világositásban, és egyszersmind a nőnem erkölcsi magasztos eszménye gyanánt tüntette fel a hivő keresztyénségnek. De Máriának ezen felfogása mint örök szűznek, isten anyjának, s minden — az eredeti és bocsá­­nandó — bűntől tiszta szent nőnek, nem csak Urunk istensé­

Next