Toldy Ferenc: Immaculata. a régi magyar anyaszentegyház hét szent beszédében. régi codexekből, részben nyomtatványokból, nyelvjegyzetekkel (Budapest, 1855)
Bevezetés
BEVEZETÉS. NAGYMÉLTÓSÁG A KISAPPONYI BARTAKOVICS BÉLA ÚR , CS. KIK. APOST. FELSÉGE VAL. BELSŐ TITKOS TANÁCSOSA ÉS EGRI ÉRSEK Ő EXCELLENTIÁJÁHOZ. A szűz szent anya tiszteletét, Kegyelmes Uram, méltán úgy tekinthetjük, mint magasztos vallásunk poesisát. Csodás meghivatása a legnagyobb dicsőségre, mely emberi nőt érhetett, midőn a Megváltó anyjául tűzetett ki; azon megillető alázatosság, engedelmes ön-odaadás és feltétlen bizodalom, melylyel magát Isten rejtélyes szándékainak felajánlotta; e gyöngéd anyai szeretet, melylyel szent fiát nevelte, a malasztos lélek, melylyel az Üdvözítőt, mióta tanítói veszélyes pályájára lépett, követte ; valamint azon szívszaggató fájdalmak, miket ennek kínszenvedésén és halálán tűrve szenvedett, az új szövetség könyveiben érintve, a hiteles hagyomány által bővebben fentartva, s a szent mondában az együgyű gyermeteg hit jámbor s egyszersmind magasztos felfogása szerint kiegészítve, minden időkben, sőt az idők haladtával öregbedve, szűz Máriát költőileg fenséges világositásban, és egyszersmind a nőnem erkölcsi magasztos eszménye gyanánt tüntette fel a hivő keresztyénségnek. De Máriának ezen felfogása mint örök szűznek, isten anyjának, s minden — az eredeti és bocsánandó — bűntől tiszta szent nőnek, nem csak Urunk istensé