Toldy Ferenc: Zrínyi Miklós G. munkái Újabb nemzeti könyvtár (Budapest, 1852)
Zrínyi Miklós munkái - I. Elegyes költemények
ZRÍNYI MIKLÓS MUNKÁL 1. ELEGYES KÖLTEMÉNYEK. A VADÁSZ. Idyllium, az hol egy vadász Violának kegyetlenségéről panaszoskodik. 1. Egy megbusult vadász kikelet idején Egykoron könnyű nyilát kezében vévén , Egy sebes szarvasgémnek nyomát keresvén, Sokat, de hiában, járt Dráva erdején. 2. Végre fáradságát hogy heában látta, Egy nagy dűlt jegenye fát nem messzi láta, Az hol fáradságát leülve mulatá, Gondolván bánatját hogy evei mulatná, 3. De nem nyugodhatok itt Cupido miatt, Mely néki így monda : Keresd meg Indiát, Kelj szárnyadra, járd meg az vadon Libyát, Mindenütt ott látod erős kezem íját. 4. Tiníles Izlandia, Tanais el nem rojt, Ha megnyílik Állás s maga gyomrában rojt ; Valamint az a gém bőr alatt sebet rejt, Úgy tégedet nyilam mindenütt öl és fojt. 5. így monda Cupido , és ugyan igaz lén, Mert mindenkor benne urúlt az égő szén. Vagy volt az esztendő ifiu, avagy vén, Mindenkor a szive háborúságban lén. 6. Az szép Violának nagy kegyetlenségét, Magas kőszikláknak engedetlenségét, Sokszor könyveivel irá keménységét, Az dűlt fáról mostan így kezdé el versét : 7. Düli te szép Viola, te két szemedmely szép, Annyira kegyetlen hozzám mint márványkép, Mast vigaszik minden az kikeleti nép, Csak az én örömöm temiattad nem ép. 8. Mast sivó oroszlány leteszi haragját, Mast erdei kan nem köszörüli fogát : Te kegyetlenségednek nem látom módját; Örökkén rám gyújtod szüvednek haragját. 9. Mit használ ha szüvem olthatatlanul ég, Ha kemény szüvedben van olvadhatlan jég ? Most im jómra vagyon szépen megderült ég, Ha szemem esőjének nem szakadhat vég. 10. Mit örülök rajta, ha hegyről lement hó? Ha bánat úgy hordoz mint erős szájú ló, Ha az én sok könyvem árvízhez hasonló, Ha bám örökké nő, mint fára az komló. 11. Az én könyvem árvíz, és tenger bánatom; Immár csak aliglan magamat állatom, Mert több hú engem vér, azt igazán látom, Hogysem hab kősziklát,vagy szél nagy fát parton 12. Az Ilekla tüzei nékem kegyelnessek, Nékem Késmárk kövei engedelmessek, Az Dráva vizei nékem nem sebessek: Csak az te szép szemeid nem kegyelmessek. 13. Az tigris nem örül úgy véres prédában , Mint te, oh kegyetlen, lelkem fájdalmában, Gyönyörködöl szüvem szaggattatásában ! Oh te vadnál vadabb s kegyellend magadban! ZRÍNYI MUNKÁI. 2-dik kiadás.1