Toldy Ferenc: A párthus és húnmagyar scythákról Bartal György (Budapest, 1860)
ELŐSZÓ. Azon tiszteletes arc, melynek hű mása e munkácskát ékesíti , melynek szemei a higgadt, mély gondolkodót tükrözik, s vonásain a jósággal párosult szilárdság s egy hosszú élet alkonyán nyugodtan számot vető önérzet, fájdalmas emlékezeteken győzedelmeskedve, székel , azon férfié, kinek neve törvényhozásunk legdicsőbb szakával elválhatatlanúl össze van kapcsolva, s fejét a polgári cserkoszorú mellett az irodalmi borostyán is fedezi : Beleházi Bartal Györgyé. Élte fő vonásait Pauler után adjuk. April 24-dike 1785. ada életet a férfiúnak, egy régi, már a XII. században neves ház kebelében, Füsön, alsó Csallóközben. A korán árva gyermeket nagybátyja Kulcsár Tamás Pozsony vármegyei főszolgabíró és neje nevelték; iskolai tanulmányait Nagyszombatban és Pozsonyban végezte ; 1806-ban felesküdt királyi tábla jegyzőjének ; mint Ghyczy itélőmester és örményi János kir. táblai ülnök kiadója jelen volt az 1807 és 1808-ki országgyűléseken; 1809-ben ügyvédi oklevelet nyert, 1810-ben pedig, Pozsony vármegyében mint aljegyző és levéltárnok a megyei tiszti pályára lépvén, ugyanott 1817-ben főjegyzővé neveztetett; majd 1823. a közbirodalom folytán közfelkiáltással első alispánná, 1825. pedig a megye országgyűlési első követévé választatott. E pályán történeti, politikai, jogtudományi alapos ismeretei s hazafiúi érzülete országos figyelem tárgyává tették. Ott találjuk nevét a kerületi jegyzők, a rendszeres munkálatokkal megbízott országos választmány, s a nádor kinevezéséből a magy. akadémia rendszabásait szerkesztő küldöttség tagjai közt. Az országgyűlés után 1827. Mailáth György akkori kir. személynök által személynöki ítélőmesterré neveztetvén