Toldy Ferenc: Visszapillantás tudományos állapotainkra kapcsolatban a régi s az új tanrendszerrel (Buda, 1863)
4 embert hogy azok benne heverjenek, s így majd végkép kialudjanak ; hanem hogy e csirák minél teljesb virágzásra érintessenek ; s ha ez áll, ami, úgy hiszem, senkitől e körben nem tagadtatik, úgy állnia kell azon tételnek is, hogy az emberi társaság értelmi és erkölcsi emelkedése, s a viszont ez által feltételezett köz jólét is az egyéni kimívelt szellemi képességek öszvegének, vagy is egy szóval a köz míveltségnek mind nagysága mind magasságától függ első vonalban. Úgy de mi az egyéni és köz míveltség egyéb mint az igaznak ismerete, a jónak tisztelete s a szépnek szeretete? s mi e szellemi javak forrása egyéb, mint ama szent triász: a tudomány, vallás és művészet , mégpedig nem egyik vagy másik külön magára, vagy épen harcban egymással, hanem csak a háromnak baráti szoros egyesülése, hadd mondjam, egysége e háromságnak. Uraim, e háromság egyikének gondjait az állam különösben az egyetemre bízta: övé a hivatás a tudományt tökéletesíteni — ebben ugyan osztozik más felsőbb tudományos intézetekkel s az irodalommal; de övé azon hivatás is a nemzet ifjait annak belsőbb szentélyeibe bevezetni , s ebben minden más rokon intézeteknél feljebb áll. Az egyetemnek tehát nem csak joga, de sőt kötelessége is, a tudomány érdekeit szemmel tartani, s koronként vizsgáló pillantást vetni ennek állapotaira — ez állapotok okaira, a cél elérésének eszközeire, a tudomány s a társadalom mindenkori állása és szükségei szerint. Úgy hittem tehát, tisztelt egyetemi gyülekezet, midőn tiszti állásomnál fogva ma e szószékre lépek, hogy valamely az öszves egyetemet érdeklő tárgyról