A Földgömb, 2001 (19. évfolyam, 1-6. szám)
2001-07-01 / 4. szám
Gondolatok a Tiszáról apjaink természeti és társadalmi kihívásai arra figyelmeztetnek, hogy a Tisza mentén és az Alföldön meg kell változtatni az eddig követett vízgazdálkodási és tájhasználati koncepciót. Először is e tételt kibontva és értelmezve nézzük meg mi is a helyzet e kihívásokkal. Mostanság a Tisza mentén és az Alföldön az alábbi természeti vagy társadalmi eredetű kihívásoknak kell megfelelnünk: • A fenntartható fejlődés biztosítása érdekében csökkenteni kell a természet túlzott terhelését. Környezetünk védelme ugyanakkor elsőrendű, közvetlen gazdasági érdek is. • Megváltoztak a természeti és gazdasági feltételek, amihez nem igazodott tájhasználati és vízgazdálkodási koncepciónk. Megváltozott a politikai helyzet, nyitottá vált a gazdaság. • A folyószabályozást követően vagy túl sok vagy túl kevés a víz. A jelenlegi rendszer drágán kezeli, és ugyanakkor nem oldja meg a felmerülő problémákat (árvíz, belvíz, aszály). • Számítanunk kell a mederben levonuló drasztikus szennyezésekre. • A szabályozások után szántóföldi művelésbe vett mélyen fekvő vagy szikes területeket a jelenlegi szántóföldi kultúrákkal nem lehet gazdaságosan művelni. • A világ fejlett országaiban a mezőgazdasági termények döntő többségéből túltermelés van. Át kell alakítani külkereskedelmi áruszerkezetünket. Sajátosan magyar, minőségi terméket kell előállítanunk, és törekedni helyben történő feldolgozásukra. • Az uniós csatlakozást követően - az Európai Unióban amúgy egyre jobban teret nyer a Természet értékeinek a felismerése - 1 millió ha szántóföldet ki kell vonni a művelésből. • A mezőgazdasági szerkezetváltás során növelni kell a vidék jövedelmezőségét és a foglalkoztatottságot, valamint a táj természetszerűségét, mozaikosságát. • Előtérbe kerültek a rekreációs funkciók. Az idegenforgalmi kereslet folyamatosan bővül. Másodszor nézzük meg, hogy mit jelent az, hogy „meg kell változtatni”. Miért kell? Amennyiben fel- és elismerjük, hogy probléma van, akkor belátjuk, hogy szükség van az eddigi kezelési mód változtatására. Hogyan kell? Elvileg úgy kell megváltoztatni, hogy fenntartható legyen, mert egyébként hamarosan teljesen elfogyasztjuk életfeltételeinket. A gyakorlatban, itt a Tisza-vidéken a szükséges tájrehabilitáció alapjaként a szabályozások előtt évszázadokig működtetett ártéri gazdálkodás mintája kínálkozik. Mennyire kell? Egyrészt gyökeresen, másrészt fokozatosan, konfrontáció nélkül, eddigi ismereteink, technikai lehetőségeink felhasználásával. A változtatást mérnöki szaktudással, de/és ökológiai szemlélet alapján végezzük. Ökológiai szemléleten nem a szűken vett biológiai megközelítés értendő, hanem a TÁJAT teljességében tekintő geográfiai megközelítés! Harmadszor: milyen az „eddig követett” koncepciónk? A jelenleg követett vízgazdálkodási és tájhasználati koncepció, amely a XIX. században kezdett rendszeres folyószabályozás óta és kapcsán alakult ki, többféle jelzővel írható le: nem természetszerű,követő, vagyorientált, sőt jellemzően természetidegen, iparszerű, mérnöki vagy műszaki vezéreltségű stb. A problémának ugyanakkor van egy megkerülhetetlen világnézeti vetülete, amely sokszor szinte lehetetlenné teszi a megértést, mivelhogy általában nincs átjárás a világnézetek között. A megoldás tekintetében ti. két, világnézeti alapokig eltérő felfogás - természetszerű kontra iparszerű - kínálja érvrendszerét, így a vitát nem az érvek döntik el, hanem hogy melyik felfogást választottuk előzőleg tudat alatt vagy felett. (Tény, hogy az iparszerű /mérnöki, pozitivista/ hozzáállás az Ember és a Természet harcában, a korlátokat szabó Természet legyőzésében gondolkodik, a természetszerű /ökológusi/ a Természetben való helyünk megtalálásában. Tehát végeredményben nem szakmai, hanem szemléletbeni különbségről van szó: elképzelhető például ökológiai szemléletű mérnök is.) Nem hiszem, hogy szerencsés bujkálni e kérdés elől, úgyhogy inkább javaslatot teszek a szembenállás feloldására. A FÖLDJÖMB