Forum. Irodalmi, társadalomtudományi és kritikai folyóirat 3. (1948)
1948 / 11. szám - Maxim Rilszkij: Hidak
Kosztromics, Orlov a Kijev fia, Rjazanszki ácsás uráli kovács, Azerbajdzsáni, tadzsik bjelorussz, Levesre készen tartva fegyverét, Hidat rakott a viz hátára, nem Hogy fenhéjázó püffedt nábobok Aranyelrádás hintón hátradőlve Hajtassanak a széles hidra — nem? E hid azoknak köt két partot össze, Akik a gyilkos önkény romjain Boldog jövőnek várát építik. S ha most a sok-sok hidra gondolok, Melyet fivérem vert, fiam, barátom, Eszem a drága Moszkva nagyszerű Kőhídjain jár melyeken a föld Minden zugából járnak emberek, S a Kreml árnyékában ívelő Kijevi hídnak képe áll előttem, Ahogy felépült tomboló viharban A régi kedves függőhíd helyett. Mely összedőlt, hogy gaz talp ne tiporja. S egy nagy magasztos gondolat hat át: Mindenfelé mi, Sztálin ácsai, A harcos Kommündu pallérjai, Mindenfelé mi építünk hidat, Hogy rajta járjon minden jóbarát, Tajtékos áron útját ne keresse, Testvér honába testvérhez találjon És egybeforrjon millió erő. De jaj lesz annak, ki a föld alatt Acsargón titkos fegyvert rejtegetve, E szent ez áldott hidra lépni mer?... Csörgetve véren nyert dollárjait S rácaimat, ármányt hozva lobogóul, Ha kél a zaj a ő Óceán mögül És háboruval támad ránk a rablók feketelelkes martalóc-hada A szent a szabadság és népeink frigye Ellen ha indul —• százszor jaj neki!