Geodéziai Közlöny 25. (1949)
1949 / 1-2. füzet - Murányi Tamás: Beszámoló a Zürichi Műegyetem 5. főiskolai fotogrammetriai tanfolyamáról
2 Murányi Tamás Dél- és Középafrika trópusai felett a kamara lencséje nemesfémet, urániumlelőhelyet kutat és a világpolitika nagy kísérteje, az olaj, Középkelettől Hollandindiáig a fotogrammetriát alkalmazza geológiai kutatásokra. E nagy kiterjedésű fotogrammetriai feladatok a szakemberek érdeklődésének előterébe helyezték a légi háromszögelés problémáját. Az aerotrianguláció nem új és főleg nem ismeretlen olvasóim előtt.. Meglepő azonban, hogy nagyfokú érdeklődés és a hozzáfűződő nagy gazdasági érdekek ellenére ennek az eljárásnak kiforrott általánosan alkalmazott módszereiről még ma sem lehet beszélni. A feladatok méreteihez képest főleg tengeren túlon kevés a szakember, aminek következményeként lépten-nyomon értesültem délafrikai és latinamerikai légi háromszögelések komoly műszaki hiányosságairól. A második világháború következtében megszakadt nemzetközi együttműködés hátrányai erősen megmutatkoznak az eljárások különbözőségeiben és az elért eredményekben egyaránt. Legnagyobb tapasztalatokkal e téren a hollandok és svájciak rendelkeznek. Mint elfogadható gyakorlati eredményt biztosító maximális I. rendű repülési sávot 100 km hosszban jelölhetjük meg. Ezen repülési sávok kettős sávként való háromszögeléséből nyert pontok vízszintes középhibái 12—15 m, magassági középhibái pedig 5—6 m között váltakoznak. A repülési magasság általában 5—6000 m között váltakozik. A múlt évi hágai nemzetközi konferenciára prof. Dr. Baeschlin elnöklete alatt működő III. komissio az utóbbi évek égi háromszögelési eredményeit, módszereit, az alkalmazott géptípusokat és kiértékelő műszereket részletesen feldolgozta. Ezeknek a feladatoknak méreteit jellemzi, hogy a program közelebbről oly nagy kiterjedésű területeket érint, mint az európai kontinens — európai Oroszországot is beleértve — ötszöröse. Az alkalmazás kiterjedésében lényegesen kisebb, de jelentőségében és eredményeiben az előzőekben vázolt felméréseknél sokkalta nagyobb az a fejlődés, mely a nagyléptékű térképek fotogrammetriai szerkesztésében és alkalmazásában mutatkozik. Ezen a téren mind műszaki eredményekben, mind a felmért területek kiterjedésében jelenleg Svájcé az elsőség. Közel 60 év telt el azóta, amióta Sigriswil község felmérésénél a földi fotogrammetriai eljárást kísérletképen először alkalmazták és 1925-ben fejezte be Bosshardt St. Gallon környékén a légi fotogrammetriai próbaméréseket. Az itt szerzett tapasztalatok alapján a légi fotogrammetriai kataszteri felmérés 1927-ben előre megszabott program szerint, rendszeresített felmérési eljárásként indult meg és első szakasza 1935-ben évi átlagban 40.000 hektár területen összesen 320.000 hektáron fejeződött be. Ezzel a svájci polgári törvénynek 1912-ben hozott az a rendelkezése, mely a kiterjedt Alpok, legelők, erdőségek kataszteri felmérését a Magas- és Előalpokra is előírta — egy az érintett földterületek értékével arányban álló mérési eljárással, — a megvalósulás útjára lépett. Egyidejűleg realitássá vált a svájci felmérési utasításnak 1910-ben szerkesztett az a szakasza, mely a fotogrammetriát, ha bizonyos megkötöttség mellett is, de egyenértékű mérési eljárásnak irányozta elő.