Gutenberg. A nyomdászat s a vele rokon szakmák közlönye 2. (1867)
3. szám
12 széken is , bizonyára minden olvasóm tudja, ilyenkor aztán a leggyakorlottabb nyomdászszem, l’oeil typographique, mint a francziák nevezik, sem elég utalmat, sem elég biztosítékot nem nyújthat. Ily esetekben minden kudarcz és nevetségesség elkerülésére a legtanácsosabb és legeszélyesebb a nyílt és őszinte non possumus! oly raegvallás, melyet — sajnos ! némely javitnok álbecsületvágyból szégyennek tartana, még ha azt tulajdonítanák is neki, hogy chinai nyelven is tud olvasni. De mégis mielőtt tollamat letenném, még egy másféle gazra akarom figyelmüket felhívni és protestálni ellene, miután nem a kertészek hanyagsága engedi felsarjadzani, hanem majd mindig a kertek urai, maguk a szerzők ültetik e gazt. Azon hitben, hogy dísznövénynyel szépítik ültetményeiket, gyakran, nem hallgatva a kertész intéseire, e gazt ápolják ; előkerülését azonban mégis rendesen, ha roszabb tulajdonságai mutatkoznak, igen szeretik ez utóbbiaknak felróni. Talán már el is találták, hogy a hamis idé-yzetről és hibás fordításról akarok szólani, s ez a Datura Stramonium L., vagyis a maszlagos redőszirom. A tapasztalt ismeretdús kerttulajdonosnak ugyan bizonyára soha sem fog eszébe jutni az, hogy ezen, oly könnyen ártalmas és veszélyes gazt dísznövényként ápolja ültetvényei közt, — ő igen jól megtudja különböztetni a Datura Stramonium-ot a Datura fastuosa-tól, — épen úgy a tapasztalt szerzőnél, a sokoldalú és alapos tudomány emberénél is a lehetetlenségek közé tartozik a hamis, oda nem illő és ellenértelmű idézet használata. Hol egyik vagy másik megtörténik, kontárkezet árul el; igen, és az irodalom kerteiben leginkább a féltudóst ismertető kedvtelés az, hogy tolla kifolyásait lehető sok idegen földön tenyészett növényecskékkel szegélyezi, hogy ezek búja növés vagy élénk színek által saját terményeinek nyomorúságos kinézését eltakarják és kevésbbé szembeötlővé tegyék. Ha egy ily pauvre auteur valahol saját irodalmunk vagy a külföldi irodalom egyik hősének néhány szellemi szikráit elleste, akkor mindenütt felhasználja; minden alkalmat szívesen lát erre, mohón ragadja meg a nélkül, hogy alkalmasságát soká vizsgálná, mint a vak tyuk, mely néhány egészséges gabnaszemet talált s örömét mindenütt kikovácsolja, találmányát, melyet felczifrázni és magáévá alakítani igen igyekszik, mindenkinek fülébe kiáltozza, nem törődve azzal, hogy csiklandozza-e vagy szétrepeszti. De nem egyedül a szépművészeti irodalomban találunk ily charlatanokat , a technikai téren is gyakorolják szemfényvesztő műfogásaikat, természetesen mivel sem jobb eredménynyel, mert itt is ott is csak azokat tudják ámítani és csak azoktól tudják magukat csodáltatni, kik még oly képzettséggel sem dicsekedhetnek, mint önmaguk. Néhány oda vetett latin vagy görög vagy csak modern idegen nyelvű idézet is ritkán téveszti ugyan ezélzott hatását a kevésbbé műveit előtt, ilyenkor nem kell oly igen szoros értelemben sem venni; erre pl. találó példát láthatunk az 1864-iki „Correspondens“ 42. számának első lapján, hol, egy a tanonczkérdés fölötti szívömlengés illustratiójára, azt akarják velünk elhitetni , hogy csaknem naponkint lehet az angol hírlapokban olvasni: „Asked in Overturned,ami természetesen most nem felel meg egészen az ottani fordításnak, mely szerint, mint látszik azt értette: „Wanted a Turnover,“ helyette azonban ezt mondja: „Gefragt wird ein Ungenannter.“ E kis véleményklönséget mindenesetre a szerkesztőnek kellett volna czikkíró ellenében helyreigazítani, de mégis hogy ez nem történt, nem csodálkozunk többé, ha ugyanazon szám utolsó lapján olvassuk, hogy a Times egy felhozott napon (halljuk és csodálkozzunk!) 41 lapon jelent volna meg. A jó ember t. i. itt azon tévedésben volt, hogy az angol volume szót a lap szóval egyértelműnek vette; ez ok tévedés, mely miatt a szerkesztőn igazán csodálkoztunk volna, ha már ugyanazon lap 23. számában hasonló félét nem olvastunk volna. Ott ugyanis a lapunk 18. számában álló kis fogalmazvány „Schriftsteller und Schriftsetzer“ kissé megváltoztatott vagyis eredetisített (originalizált) alakban ..Ein Buschklopfen“ezim alatt jő elő, melyben Speke kapitány szedőit „Composters of letter“ (!!) kifejezéssel nevezi: a czikk az által csakugyan eredetivé — sőt nagyon is eredetivé lön. Ha tehát valaha egy szegény szerkesztőt vagy szerzőt balcsillagzata annyira üldöz, hogy őt gyakran ily balfogásokra kényszeríti, úgy igen könnyen hajlandó lesz ezeket legalább a járatlan előtt a nyomdászati kertészeknek tulajdonítani, hisz valóban nyomdahibák, csak hogy azon kis különséggel, hogy gondolathibák kinyomásai. Nektek pedig, kertészek, azt mondom : Ne tűrjétek, míg csak erőitek engedik, hogy a Datura Stramonium-ot a gondviseléstekre bízott ültetményekbe becsempészszék s azok magvaival tán élteteket is megmérgezzék ; fogjátok inkább ti e magvakat, ha minden protestatio daczára kerteitekbe csempészték, fogjátok és más oda illő fűszereket ültetvén helyükbe, változtassátok azokat más csillapító , görcsenyhitő gyógyszerre, s kis adagokban előforduló alkalmakkor adjátok be ismételve a kertek járatlan és tudatlan urainak, és biztosak lehettek, hogy nem sokáig fognak más akaratos szeszélyeik által nektek bajt szerezni; szavaitokat pedig nem fogják többé megvetni, ha megmagyarázzatoknekik a mérges növény lényegét, melyet talán előbb beültetni szeretett volna. B. J. után Sellyei Gy. fr. / iMf./.:: Vegyesek. * Azon nagyférfiak száma egygyel szaporodott, kik a nyomdászattal előszeretetből foglalkoztak. Ezen új műkedvelő nyomdász az elhunyt Albert herczeg, Victoria, az angol királynő néhai férje. Kastélyának egyik részében tökéletesen felszerelt nyomdát és betűöntődét rendezett be. Az általa készített nyomtatványokat a királyi család nagy kegyeletben tartja, és a nyomdai helyiséget is azon állapotban tartatni rendelte, melyben az a herczeg éltében volt. * A majlandiak a nyomdászat feltalálójának állítandó szoborra pénzt gyűjtenek !..........Azt gondolják tisztelt olvasóink, hogy Gutenberg szobrára?!..........oh nem, ők — már tudniillik az olasz nyomdászok — Feltrei Panfilo (Jastaldi urat tartják a nyomdászat feltalálójának!.......... Bizony folyt már, e miatt sok tenta, s fogyott sok festék, de mind hiába. * Etschmiadsinban, az Ararat hegyen lakó örmény szerzetesek azon működnek, hogy a könyvtárakban létező még nem ismert művek sorozatát kiadják; ezek között találtatnak töredékek Aristotelestől és Diodorus Siculustól. Szerkesztői üzenetek. Pestre: ön- Köszönet az érdekes nyelvészeti felolvasásért; jövő számban adjuk. Fogadják üdvözletünket. — Dewetter. Becses ígéreted beváltását és a rajz elküldését is várom, a kívánt lapokat e napokban kapod meg, nem sokára látjuk egymást. — Debrecsen: F. J. Köszönet a szives, baráti vonzalom kifejezéséért. Írtam. — Veszprém: K. A. Mi az oka, hogy ez évben hallgatsz? — Komárom: P. F. Köszönöm a becses emléket, várom kedves sorait. Szerkesztő-kiadó: TÓTH ISTVÁN, érsek-lyc. nyomdász. Egerben, 1867. Nyomatott az érseki lyceum könyv- és könyomdájában.