A Hunyadmegyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve 12. (1901)

Elnöki megnyitó

%? &%&;£&?%%%&%&& %&&%&%%%%%%%«£ Elnöki megnyitó. (Társulatunk huszonegyedik közgyűlésén.) A csend nem mindig elhagyottság, pusztulás, bár a romok körül s az elhagyatott helyeken csendes szokott lenni az élet. Az élet azonban észrevétlenül is működik épp úgy a föld alatt a csirák titokzatos világában, mint az elme és kedélyvilág mélyében, látott és látatlan helyeken s ha e perczben még rejtekezik, majdan megnyilvánul. A szemek se egyforma látó erővel bírnak ; némely szem nem látja, más látni véli, megint más már látja is. A munka nem mindig zajjal történik, de csendben is halad, sőt így halad legtöbbször. « A társulati élet előmozdítói az egyesek, ezek közreműködő munkássága s ez a tartós munka csendben szokott történni s mind azok által észrevétlenül, a kik a munka köreitől távol és néha nagyon is távol állanak s ilyeténképpen a társulati alkotások elég gyakran úgy végeztetnek, hogy a munka sürgelmessége nem látszik. Darab időre a szerényen, de serényen dolgozó munkások sem tűnnek fel s az alkotás esetleg ott történik, a­hol a nagy közönség nem várja, nem keresi, hasonlóan a Tamás-legenda azon királyi palotájához, melynek falait senki sem látta emelkedni, pedig emelkedtek s a munkások sürgölődését se látta senki szeme s a palota mégis épült s felépült, de nem ott a hol várták s nem úgy, mint a hogy a király gondolta s az ország lakói képzelték. Nem királyi palotát építünk, tisztelt közgyűlés, hanem a megyénkre tartozó ismereteknek adatait keressük, anyagát gyűjtjük s ezt teszszük akkor is, a­mikor talán úgy látszik, mintha társu­lati életünk szünetelne. Nem most fogtunk a munkához és azt lankadatlanul folytatjuk most is, mint a­hogy ügyünk barátjai jól tudják. S ha az irántunk érdeklődők száma nem szaporodik kel­lően, bizony ez nem a mi hibánkból s nem rajtunk álló okokból történik. A mi igazságunkat nem rejtjük véka alá, zászlónk régóta A Hunyadmegyei tört. és rég. társ. XII Évkönyve.

Next