Info-Társadalomtudomány 19. (1991)

Lázár György: A munkanélküliség alakulásának regionális eltéréseiről és a falusi munkanélküliségről

A munkanélküliség alakulásának regionális eltéréseiről és a falusi munkanélküliségről Lázár György A munkanélküliség alakulása, kezelésének lehetőségei és korlátai A munkanélküliség nyílt megjelenése óta - gyakorlatilag az utóbbi három évben - azt tapasztaljuk, hogy a munkanélküliek száma országos viszonylat­ban rendkívül gyorsan nő. Ha csak az utolsó két évet tekintjük, akkor is mintegy hússzoros növekedésről beszélhetünk: a regisztrált munkanélküliek száma az 1989­ végi közel 20 000 főről 1991 végére eléri a 400 000 főt, ami már nemzetközi összehasonlításban is jelentős, 8,5%-os munkanélküliséget jelent. A szabad (fölös) munkaerőkínálat csökkentését, a munkanélküliség és ha­tásai enyhítését nagymértékben megnehezíti, hogy a munkaerő-kereslet ugyanezen időszak alatt a korábbinak a töredékére apadt, s a gazdaság egé­szére továbbra is inkább a munkahelyek megszűnése, a munkáltatók nagy­arányú létszámcsökkentései a jellemzők, amelyet az új vállalkozások által teremtett új munkahelyek ma még csak kis részben tudnak ellensúlyozni. A gyenge kereslet nagymértékben behatárolja a foglalkoztatás­politika le­hetőségeit: - ha nincs számottevő munkaerőkereslet, akkor gyakorlatilag nincs mire átképezni a munkanélküliek nagy és egyre növekvő tömegét; - a kereslet-korlátozásra és az infláció letörésére irányuló kemény mone­táris politika nem kedvez új munkahelyek teremtésének, sőt, a meglévők nagy hányadának megszüntetését eredményezi; - a munkahelyek tömeges megszűnésének folyamatát ideig-óráig lehet fékezni bizonyos eszközökkel (pl. a csökkentett munkaidő meghatározott ideig történő alkalmazásának pénzügyi támogatásával), ezek azonban kétélű és meglehetősen piac-idegen módszerek, amelyek - legalábbis zömükben - a nem hatékony, nem gazdaságos, nem versenyképes munkahelyek mester­ségesen történő fenntartását támogatják, lassítva ezáltal az olyannyira szük­séges szerkezetváltást;­­ jelentős mértékben csökkennek az előrelátó, aktív foglalkoztatás­politi­ka értelmes beavatkozási lehetőségei, hiába tudjuk pl. hogy az év utolsó két hónapjában hol fognak nagyobb létszámban megszűnni további munkahe­lyek, ha a segítségnyújtásnak a legjobb szándék mellett is csak minimális lehetőségei vannak.

Next