Info-Társadalomtudomány 19. (1991)
Lázár György: A munkanélküliség alakulásának regionális eltéréseiről és a falusi munkanélküliségről
A munkanélküliség alakulásának regionális eltéréseiről és a falusi munkanélküliségről Lázár György A munkanélküliség alakulása, kezelésének lehetőségei és korlátai A munkanélküliség nyílt megjelenése óta - gyakorlatilag az utóbbi három évben - azt tapasztaljuk, hogy a munkanélküliek száma országos viszonylatban rendkívül gyorsan nő. Ha csak az utolsó két évet tekintjük, akkor is mintegy hússzoros növekedésről beszélhetünk: a regisztrált munkanélküliek száma az 1989 végi közel 20 000 főről 1991 végére eléri a 400 000 főt, ami már nemzetközi összehasonlításban is jelentős, 8,5%-os munkanélküliséget jelent. A szabad (fölös) munkaerőkínálat csökkentését, a munkanélküliség és hatásai enyhítését nagymértékben megnehezíti, hogy a munkaerő-kereslet ugyanezen időszak alatt a korábbinak a töredékére apadt, s a gazdaság egészére továbbra is inkább a munkahelyek megszűnése, a munkáltatók nagyarányú létszámcsökkentései a jellemzők, amelyet az új vállalkozások által teremtett új munkahelyek ma még csak kis részben tudnak ellensúlyozni. A gyenge kereslet nagymértékben behatárolja a foglalkoztatáspolitika lehetőségeit: - ha nincs számottevő munkaerőkereslet, akkor gyakorlatilag nincs mire átképezni a munkanélküliek nagy és egyre növekvő tömegét; - a kereslet-korlátozásra és az infláció letörésére irányuló kemény monetáris politika nem kedvez új munkahelyek teremtésének, sőt, a meglévők nagy hányadának megszüntetését eredményezi; - a munkahelyek tömeges megszűnésének folyamatát ideig-óráig lehet fékezni bizonyos eszközökkel (pl. a csökkentett munkaidő meghatározott ideig történő alkalmazásának pénzügyi támogatásával), ezek azonban kétélű és meglehetősen piac-idegen módszerek, amelyek - legalábbis zömükben - a nem hatékony, nem gazdaságos, nem versenyképes munkahelyek mesterségesen történő fenntartását támogatják, lassítva ezáltal az olyannyira szükséges szerkezetváltást; jelentős mértékben csökkennek az előrelátó, aktív foglalkoztatáspolitika értelmes beavatkozási lehetőségei, hiába tudjuk pl. hogy az év utolsó két hónapjában hol fognak nagyobb létszámban megszűnni további munkahelyek, ha a segítségnyújtásnak a legjobb szándék mellett is csak minimális lehetőségei vannak.