Kultúra és Közösség, 2022 (4. folyam, 13. évfolyam, 1-4. szám)

2022 / 1. szám • Közjavak, anómiák, váltások - Műhely - Kulturális-intézmény-rendszer-váltás - Huth Júliusz: A menedzserkapitalizmustól a kultúrharcig DOI 10.35402/kek.2022.1.6

Huth Júliusz: A menedzserkapitalizmustól a kultúrharcig Konklúziók A Művészeti Alap története a rendszerváltás folyamatában összeomló nagyüzemekéhez volt ha­sonló, utódszervezete pedig 1989 után különböző politikai és gazdasági körök, köztük a kilencvenes években hatalmas presztízzsel rendelkező menedzse­rek befolyása alá került. Az Alapítvány és az Egye­sület közti konfliktusok nagyrészt gazdasági jelle­gűek voltak, szemben a Szövetség és a Műcsarnok vezetése között zajló szimbolikus csatározásokkal, amelyek természetesen szintén rendelkeztek gazda­sági tétekkel. A Szövetség táborát elsősorban azok a szépművészeti hagyományokhoz kötődő konzerva­tív szemléletű művészek alkották, akik ugyan kö­zelebb álltak a nagyközönség elvárásaihoz, mint a kortárs művészek vagy az egykori avantgárdok, en­nek ellenére többségük valós piaci kereslettel sem a rendszerváltás előtt, sem pedig utána nem rendelke­zett. Ezek a művészek voltak leginkább hiányában a szimbolikus tőkéknek is, ezért a magát továbbra is a „magyar művésztársadalmat” reprezentáló szer­vezetként definiáló Szövetség retorikájában egyre inkább megjelent az idealizált múlthoz, elsősorban a 19. századi műcsarnoki szalonkiállításokhoz való ragaszkodás. Ez a retorika főleg 1995 után jelentős mértékben összekapcsolódott a konzervatív politi­kai erők és az azokat támogató sajtó szimbolikus politikájával. A szervezet működése iránt egyéb­ként is passzivitást mutató avantgárd pozíciókat birtokló, vagy az avantgárdokkal többé-kevésbé szoros kapcsolatokat ápoló szereplők fokozatosan távolodtak el a Szövetségtől, ám ők egyébként is csak legfeljebb mérsékelten voltak érdekeltek a kö­zösségi szervezkedésekben és elsősorban a nyugati művészeti diskurzushoz való kapcsolódásukat han­goztatták. E folyamatok eredményeképpen a Sza­lont igénylők és elutasítók táborai közti vita egyre inkább felvette a politikai harcok dinamikáját, és az egykor „az új szocialista realista képzőművészet megteremtésére” (Horváth 2015:39) létrehozott, a rendszerváltást követően politikailag semleges vagy centrista pozíciót felvenni igyekvő Szövetség foko­zatosan sodródott a jobboldali konzervatív politika irányába. Ebben azonban hatalmas szerepe volt a Szövetség tényleges szerepét jelentékenyen félreér­tékelő, a szalonvitákat az országgyűlési választási kampányban is felhasználó sajtónak. A szalonkiál­lításokkal kapcsolatos ügyek leghangosabb képvise­lője valójában a szervezetben egy rövid időre hata­lomra kerülő ultrakonzervatív kisebbség, nagyrészt ennek köszönhette sikerét. Ezzel együtt, noha a Szövetség és a Műcsarnok vezetése közötti konflik­tusok jelentős politikai színezetet kaptak, valójában kisebb részben szóltak a művészeti mező politikai megosztottságáról, mint a művészek gazdasági ki­tettségéről és frusztrációiról, a művészeti mezőben zajló versengésről, valamint a képzőművészeti túl­termelésből fakadó problémákról, amelyekre sem az 1989 előtti, sem pedig az azt követően kialakuló társadalmi berendezkedés nem tudtak valódi meg­oldással szolgálni. Felhasznált szakirodalom Bourdieu, Pierre 2013 A művészet szabályai. Az irodalmi mező genezise és struktúrája. BKM, Budapest. Drabancz M. Róbert – Fónai Mihály 2005 A magyar kultúrpolitika története 1920–1990, Csokonai, Debrecen. Esanu, Octavian 2012 What was Contemporary Art? ART Margins, 1:5-28. Horváth György 2015 A művészek bevonulása. A képzőművészet politikai irányításának és igazgatásának története 1945–1992. Corvina, Budapest. Kácsor Adrienn 2009 „Kétmilliós” vásárlások – Képzőművészet és politika a Kádár-korszak­ban. Médiakutató, 2009/3:117-128. Lázár Eszter – Székely Katalin 2019 Rebels: Mű­vészeti akadémiák és a rendszerváltás Kelet- és Közép-Európában. Enigma, 99:56-71. Nagy Kristóf 2014 A Soros Alapítvány képző­művészeti támogatásai Magyarországon. A nyolcvanas évek második felének tendenci­ái. Fordulat, 21:192-215. Szalai Erzsébet 2001 Gazdasági elit és társadalom a magyarországi újkapitalizmusban. Aula, Budapest. Szelényi Iván 1995 Menedzser-kapitalizmus. A gazdasági intézményrendszer és a társadalmi struktúra változásai a poszt-kommunista átala­kulás során. Lettre, tél, 19,21-29, 67V. folyam XIII. évfolyam 2022/1. szám

Next