A Magyarországi Kárpátegylet évkönyve 5. (1878)

ÉRTEKEZÉSEK = ABHANDLUNGEN - Wespl, Eustachius: Egy nap a Babia Gurán = Ein Tag auf der Babia Gura

238 EGY NAP A BABIA GU­RÁN. re tett Zmeskál Zoltán, árvamegyei alispán úr, hogy a Babia Gura csúcsára az egykor ott időzött felejthetetlen József főherczeg, magyarországi nádor, emlékére szobrot fognak felállítani, mely terv keresztülvitelével Szkicsák Ferencz, fürdőtulajdonos, valamint az uradalmi erdőmester, Lokcsánszky Flórián, bízat­­tak meg, kikhez még Klein Lajos, kir. postamester, is csatlakozott. Miután Szkicsák úr egyéb dolgai által nagyon igénybe vétetett, kénytelen volt a fáradságos és merész vállalkozás keresztülvitelének legnagyobb részét a már említett két úrra ruházni, kik a nehéz feladatra a leg­nagyobb készséggel vállalkoztak is. Az emlékszobor felállítására szükséges költség az al­ispán által eszközölt gyűjtés után folyt be. Augusztus­ hó végén a híres bielipotoki ho­mokkőbányában készült négyzet­kövek a polhorai fürdőbe hozattak s már a legközelebbi napon két szekéren ren­deltetési helyükre szállíttattak. Az emlékkő felső részét egy hat­fogatú, a többi ré­szét egy négy­fogatú szekér vitte, míg a harmadik a fel­állításhoz szükséges szerszámmal volt megrakva. E vonat­hoz esetleg segélyül még harminc­ ember adatott. Midőn a legközelebbi napon személyesen meggyőződ­hettünk az út rendkívüli meredeksége és sziklás volta felől, különösen az utolsó kerülő­háztól egész a törpefenyő határáig, nagyon természetesnek találtuk, hogy, a­mint már értesültünk volt, a kövek rendeltetési helyükre való szállítása teljes nyolcz órát vett igénybe és a legroszabb helyeken minden tíz- vagy huszadik lépés után meg kellett állani, hogy az úgyis apró lovaknak némi pihenés enged­tessék. Mondták, hogy fölötte érdekes látvány volt a fürdő­ből távcső segélyével a csapat fáradalmaas előnyomulását kisérni, melynek azonfelül még a dühöngő orkánhoz ha­sonló viharral kellett megküzdenie. Fölötte érdekes mulatság közben, mely alatt Zmeskál ÚT előzékeny nyájasságát volt alkalmunk tapasztalni, gyor­san haladt el a délután és csak későn kerestük és talál­tuk fel éji tanyánkat, a­hol másnap reggeli öt órakor édes álmunkból a mozsarak durranásai zavartak fel.

Next