Koltay-Kastner Jenő: Olasz-magyar művelődési kapcsolatok - Kincsestár 132. (1941)
VIII. Nemzeti újjáébredés, fordítási irodalom
70 RISORGIMENTO veti fel először az olasz-magyar politikai együttműködés gondolatát. Mazzini várta a nagy népek csatáját, mely többi álmával együtt ezt is megvalósítja. 1848 a teljesülés évének látszott, de a custozzai vereség csakhamar eltemette a lombardiai lázadás eredményeit s a magyar szabadságharc kitörésekor meg volt semmisítve az a szicíliai forradalom is, melyet Petőfi köszöntött egy lelkes költeményében. Már csak Róma és Velence küzdöttek. Az előbbiben Mazzini triumvirátusa volt hatalmon, melynek külügyminisztere, Terenzio Mamiani nyílt levélben figyelmeztetett újból a Magyarországgal való szövetség keresésének szükségéről és melynek nemzetgyűlése 1849 május 6.-i üléséből kifolyólag olasz és latin nyelven üdvözölte a küzdelmével egyedül maradt Magyarországot. Az utóbbi városban Daniele Manin diktátorkodott. Vele Kossuth június 3.-án katonai szövetséget kötött. Ekkor azonban már a piemonti kormány elnökével, a filozófus és demokrata politikus Vincenzo Giobettival is sikerült érintkezésbe lépnie. Splényi László báró mellette a megbízottja, míg Torinoból a bresciai Alessandro Monti alezredes indul hozzá pontos instrukciókkal. Neki azonban csak Gioberti bukása és az új piemonti hadbalépés novarai veresége után sikerül Debrecenbe eljutnia. Hogy mégis hasznára válhasson a magyar szabadság ügyének, a magyar seregben addig szétszórt katonákat és tiszteket — mintegy ezerkétszázat — egy olasz légióban gyűjtötte össze, mellyel, ezredesi rangra emeltetvén, részt vett szabadságharcunk utolsó küzdelmeiben. A függetlenség ügyének bukása után átmenekült katonáival török földre, Viddinbe majd Gallipoliba internálták, majd légiójával együtt repatriálták. Az ő és Adriano Lemmi konstantinápolyi olasz kereskedő közvetítésével lépett Mazzini érintkezésbe Kossuth Lajossal kutahiai száműzetésében. Hosszabb levelezés után és a magyarországi nemzetiségek kérdésének jövő