Gyulai Pál: Birálatok 1861-1903 - A MTA Könyvkiadó Vállalata UF (1911-1913. cyclus) (Budapest, 1911)
II. A megbírált munkák jegyzéke - Jókai Mór: A tengerszemű hölgy (1890)
A TENGERSZEMŰ HÖLGY. 363 ves. Együtt tanulnak tánczolni; a kis leányka szeszélyes, dévaj, de jó szívű s a szerző iránt jó indulattal viseltetik. Eltelik három év, a leány megnő, a szerző már jogász s patvarjára jő haza Komáromba. Megújítja a régi ismeretséget, bár Erzsinek udvarlója is akadt, Bagotay Máld, gazdag földesúr. Erzsiké, úgy látszik, nem sokat gondol udvarlójával, szívesen fogadja szerzőnket, a ki, mint műkedvelő, arczképét is megfesti. Erzsiké, a mint nekiült, meglehetősen kaczéran öltözött fel. A tüli anglaii fodra nagyon lecsúszott válláról s azon alul is. Szerző az arczképen helyreigazította a fodrot: «Ön helyreigazította a ruhám fodrát» — mond Erzsiké megnézve a képet. «Észrevette kegyed?» — kérdé szerzőnk. «Nem szeretett valamit látni?» — folytatá Erzsiké. — «Nem akarom, hogy más is lásssa.» — vizonzó szerzőnk. Erzsiké még többet is merészel. Meglátogatja szerzőnket kerti lakában, mely nem messze volt az ő kertjüktől. Szerzőnk ott első regényét írja. Erzsiké kéri őt, hogy olvasson föl belőle valamit. Szerzőnk fölolvas belőle egy részt, de tovább nem akarja olvasni, mert szerelmi jelenet következik. Erzsike megjegyzi, hogy miatta ne aggódjék, olvasott ő a nevelőintézetben oly dolgokat, aminőkről nem is álmodnak. Szerzőnk mégsem olvassa föl a szerelmi jelenetet, nem mintha félne a kinevetéstől, hanem vár jobb időre, ő most csak zérus, de lelkében erős láng lobog, e láng elég arra, hogy valaki trónkövetelő, de nem elég arra, hogy leánykérő legyen. Erzsike örömest hallgatja ez alig leplezett szerelmi vallomást, végig veti magát a hárságyon, két karját a feje fölé csapva. Szerzőnk oda ül lábaihoz s elmondja, hogy akit szeret, az neki nem rabnője, hanem királynője lesz.