Ballagi Géza: A politikai irodalom Magyarországon 1825-ig (1888)

ELŐSZÓ. A feladat, melyet a hazai politikai irodalom történeté­nek megírásában magam elé tűztem, sokkal nehezebb volt, semmint hogy jóakaratú elnézésre ne számíthatnék a kö­zönség részéről, ha azt nem sikerült volna úgy megolda­nom, mint a­hogy szerettem volna. A mellett, hogy az út­­töréssel járó természetszerű akadályok s a földolgozandó anyag roppant halmaza felette, megnehezítették munká­mat, folytonosan éreznem kellett ama kötelesség súlyát is, melyet annak, a­ki történelmi tárgy földolgozására vállal­kozik, híven be kell töltenie, ha maradandót és haszna­­vehetőt akar alkotni, a tárgyilagos kritika kötelességét. S valóban bármennyire beleéltem is magamat egy-egy kor­szak politikai küzdelmeibe, bármennyire együttéreztem is ama küzdelmek egyik vagy másik tényezőjével, merem állítani, hogy a rokonszenv által és oly kevéssé engedtem megvesztegetni ítéletemet, a­mint viszont nem tett elfo­gulttá egy vagy más esetben az ellenszenv sem. A politikai iratok megbírálásában a legnemesebb érte­lemben vett liberalizmus elvei voltak irányadóim, de azért az ellenkező irány képviselőit érdemükhöz képest méltá­nyolni igyekeztem, nem tartózkodtam egyszersmind kife­jezni visszatetszésemet minden egyes esetben azok iránt, kik szabadelvű álláspontjuk túlhajtásával, nem vették számba saját koruk viszonyait s nem törődtek meg a leg­

Next