Simonyi Zsigmond et al.: A magyar irodalom története 1900-ig - A műveltség könyvtára 11. (1913)
IX. Rész. Ferenczi Zoltán: A szépirodalom áttekintése a kiegyezés korától kezdve. (1867-tól 1900-ig.)
I. fejezet. Lírai és elbeszélő költészet. 570 gyakorlattal mozog, sokat tanult több külföldi, francia, angol, német költőtől s ezért bizonyos kozmopolita vonás feltűnő nála. Hosszabb elbeszélése, a Madame Beale, Észak-Olaszországba visz, ahol az apród, Ansoletto, és Amadé herceg neje egymásba szeretnek, amiért a férj mindkettőt megöli. Előadása itt is színes és néhány természeti kép és lelki állapot rajza kiváló benne. Krüzselyi Erzsi (sz. 1875. márcz. 21.) Versek (1897) címen adta ki költeményeit édesapja előszavával, melyből megtudjuk, hogy a költönő fiatal korában süket lett. Költeményeit Érzelmek, Napról-napra, Hangulatok, Dalok, Humor ciklusokra osztja, de tulajdonképen mind egyfajuak, csak a másodikban ad románcos képeket. Öt az ízlés, a hangulat finomsága, ábránd, méla busongás, méla sóvárgás, bánatos reménykedés, vonzó egyéniség, tiszta nyelv és eleven ritmusérzék jellemzik. Utóbbi művei Újabb versek, Örök csendben, Csendország dalai (1913) címen jelentek meg, melyekben apja halálán kívül ugyanily érzések foglalkoztatják. Erdős Bence (sz. 1879-ben) egymás után lépett fel számos önálló munkával, regénnyel és költeménykötettel egyaránt, mint Leányálmok (1899), Versek (1902), Az asszony meg a párja, Egy leány élete (regény, 1904), Csodálatos mezőkön (1905), Új dalok, Kleopatra (1906), Jöttem hozzátok (1909), Aranyveder (1910). Korábbi köteteiben a leplezetlen, gyakran féktelen, a társadalmi szabályokat megvető érzékiségnek tartalék nélküli megéneklése jellemzi, mely addig példátlan volt költészetünkben, s költői jellemét maga is másnak rajzolja sajátos következetlenséggel. Emellett sajátsága a rejtelmesnek, sejtelmesnek, borongónak, a melankolikusnak szeretete ; ezek a hangulatai, érzései, Ppera és követőire emlékeztető ismétlésekben, párhuzamosságokban s a gyakran alig valamit kifejező színező szólamokban, szecessziós jelzőkben gazdag nyelven szólalnak meg. A Jöttem hozzátok, az érzelmi mámor, sőt ujjongás után mintegy átment enyhébb tárgyakra, hogy aztán, a katolikus vallásra áttérve,, az Aranyveder című vallásos költeményeit írja meg. Tehetsége kétségtelen s bár verselésében nem sokat törődik a szabályokkal és szabatossággal, de sorai jól folynak, előadása érdekes, lendületes, megkapó s a célhoz alkalmazott.. Legújabb műve János tanítvány (színj. 3 felv. 1911.) Erdős Renée útjain jár, de még nagyobb túlzással, Alba Nevis (Unger Ha, sz. 1886-ban). Tiszta és nemes irányban léptek fel mások mellett újabban Nil (Dapsy Gizella) és Jörgné Draskóczy Ilma. A líra és a költői elbeszélés terén a felsoroltakon kívül még sokan működnek újabban jelentékeny sikerrel. Közülök többen első műveiket még 1900 előtt írták, de működésök java nemcsak hogy az utolsó tizenkét évre esik, hanem más ifjabb költőinkkel együtt a »nyugatosok«-nak nevezett írói kört alkották meg. Költészetüknek tulajdonképpen a világfájdalom az alaphangja, de amellett egészen újszerű, komplikált vágyak és homályos ösztönök szólalnak meg benne. Ady szerint e költészetben »ember beszél, kinek a sors, az élet, évek és napok szivének gyökeréig fájnak«. Ezért ez a költészet majdnem kizárólag lírai s egy külön, szimbolisztikus, sajátos metaforákban gazdag, gyakran erőltetett s keresett frazeológiát hozott létre a lefolyt 7 —8 év alatt. Folyóirata a Nyugat. Mindezt csak jelezzük , e kör méltatása már e munka keretén kívül esik.