Fejérpataky László (szerk.): Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok viselt dolgairól. A kézirat hasonmása (1892)
Bevezetés
A Névtelen Jegyző munkájának egyetlenegy kézirata jutott reánk. Ennek kora, az írás természetéből ítélve, a xX. század végére vagy a következőnek első felére tehető. A bécsi cs. és kir. udvari könyvtárban őrzik, Cod. lat. 514. szám alatt. A codex másolat, másolata egy régibbnek, melynek nyomára akadni nem tudunk. Másolat voltát mutatják a benne előjövő olvasási, másolási hibák, és legfeltűnőbben a 230 levél egy helye, hol a másoló oda nem illő helyre ír oly szót, amely a megelőző sorban közvetlenül fölötte áll; világos ebből, hogy másolás közben szeme az előtte fekvő régibb kézirat megelőző sorára tévedt. A codex telve van javításokkal s ezek részint a másolótól, részint fiatalabb kéztől erednek, de ennek kora sem tehető a xiv. századnál későbbre. A nagy érdekű elbeszélésnek jó kiadásaiban eddig sem volt hiány. Endlicher István László 1827 és 1848, Mátyás Flórián 1883, és Marczali Henrik 1892. évi kiadásai csaknem hibátlanok; a czélnak teljesen megfelelők és a régibb közlések hiányait tökéletesen pótolják. Az alábbi olvasásnak czélja nemcsak az, hogy az egyetlen kézirat hű szövegét adja, hanem egyúttal gyakorlati útmutatásul akar szolgálni régi kéziratok olvasására. Ennek a czélnak megfelelőleg híven követi a kézirat berendezését; ami ott egy oldalon, egy sorban olvasható, azzal oldalról oldalra, sorról sorra megegyezik az alábbi megoldás. Ami a codexben ki van írva, azt a következő szöveg nagyobb betűkkel adja vissza; a rövidítések megoldását kisebbekkel. Ily módon, remélljük, hasznát látja az, ki a régi írástan (palaeographia) egyik lényeges részével, a szórövidítések megoldásával gyakorlati úton óhajt megismerkedni. — A helyesírás a kézirat helyesírása, csak abban az egyben — és ekkor is az áttekinthetőség és érthetőség érdekében — tér el tőle, hogy a tulajdonneveket, tekintet nélkül a kézirat inga