Vámbéry Ármin: A magyarok eredete. Ethnologiai tanulmány - A MTA Könyvkiadó Vállalata 32. (Budapest, 1882)
Előszó
ELŐSZÓ: az érdeklődés, mely a magyarok eredetének történetéhez is fűződik, épen olyan régi egész Európában, mint maga ez a nemzet. Mint az Ázsiából kiözönlő néptenger utolsó hulláma a magyarok is, a hunokhoz hasonlóan, már délkeleti Európában való első megjelenésükkel, az eredetük és származásuk iránti kíváncsiságot olyan mértékben ébresztették föl, amilyenben külsőségek, magaviseletek és harczias szellemek Pannonia és a szomszéd tartományok akkori lakóiban félelmet és borzalmat gerjesztett. Minthogy azon különböző népelemek, melyek őket megelőzték, szintén a távol keletről törtek elő, ezért megelégedtek azzal, hogy a magyarok vándorlásának kezdő pontját is oda helyezzék, és mivel szokásaiknak egyes vonásaival és physikai jellegükkel a görögöknek a skythákról s a byzancziaknak a hónokról adott silány és bizonytalan leírásai megegyeztek , ezért majd ez utóbbiakkal azonosították, majd ezek egyenes utódainak állították őket. Bővebb geo- és ethnographiai részleteket a keresztyén művelődés ama sötét korszakából nem is lehetett várnunk. Mikor pedig e jövevényeket a Duna és Tisza mellett a keresztyénség közös köteléke, társadalmi és állami tekintetben, nyűgöt többi népeihez csatolta, akkor az ázsiai eredetökről való tudat csak mint halvány reminiscentia maradt még fenn, mert a nemzeti egyediséggel a bit ana korszakában épen oly kevéssé törődött Európa, mint például a mai moszlim Ázsia, ahol az iszlámnak befolyása alatt, a nemzeti elkülönödés