Szarvas Gábor: A magyar igeidők (1872)
Előszó
oldalról élesen megvizsgálja; a régi irodalom nyelvében tökéletesen otthonos; előadása világos, és így a feladatot egészben jelesen oldván meg, mind jutalomra, mind kiadásra érdemes. E szerint a Marczibányi 40 arany jutalom a II-dik számú pályamunkának ítéltetett és szerzője Szarvas Gábor utasittatott a kívánt módosítások megtételére. Szerző visszavevén jutalmazott pályamunkáját, nemcsak a polemicus részeket módosította, hanem a hézagokat is pótolta, a mennyiben elmélete támogatására felhasznált több oly becses régi művet s ezek között kiadatlan kéziratokat is, melyek a munka írásakor nem állottak rendelkezésére ; továbbá a lehető ellenvetésekre is bővebben kiterjeszkedett, hogy a kérdést minél több oldalról tisztába hozhassa. E munka tehát mostani alakjában több tekintetben különbözik a jutalmazott eredeti kézirattól; mindeme különbség azonban csakis a külsőre, az alakra vonatkozik, úgy, hogy a lényeg és elvek dolgában az eredetitől semmi eltérést nem mutat fel. Az osztály a tett változtatásokat nem találván szabályelleneseknek, részint mert a bírálóktól kikötött módosítások, részint pedig csak pótlások, elrendelte, hogy e pályamunka et újabb alakjában adassák ki. Kelt Pesten, az I-sö (nyelv- és széptudományi) osztály értekezleti üléséből dec. 15. 1871. Gyulai Pál, osztálytitkár.