Munkácsi Bernát: Budenz József emlékezete (1896)
t Budenz József emlékezete, érdemei határozzák. Ha sokaknak öntudatlanul is, de kivétel nélkül része van mindnyájunknak ama fönséges alkotásban, melyre az emberiség fejlődési törekvései irányúlnak s azon munka arányától, melylyel az egyes e nagy közfeladathoz csatlakozik, függ valódi becse és folytatása életünknek. A köznapi czélokat követő tömeg beéri egy homokszemnek s gyakran ebből is csak egy paránynak a járulékával, de összehasonlíthatatlanul jelentékenyebben hat a dicső mű előhaladására az eszmék vezérbajnokainak áldásos tevékenysége. Ez szabja meg a korszakok működési tervét, ez rakja le az alapokat s a föntartó oszlopokat, ez szilárdítja a tetőzetet s nyújtja az egész műnek bűbáját s ékességét boldogulására és gyönyörűségére az emberi nemnek s dicsőségére a mindenség örök kútfejének. Igaz, hogy mindannyian pulvis et umbra sumus, de mégsem egyenlő a selejtesnek és magasztosnak osztályrésze. Ki fényes elmét lelkes érzéssel s hatalmas tetterővel párosítva tudott a köz javára értékesíteni, az nem jut az alacsonr sorsára, hanem — mint a költő oly szépen kifejezi — midőn napja múl -------lerázván a mi benne földi, Egy éltető eszmévé finomul, Mely fennmarad s nőttön nő tiszta fénye A mint időben, térben távozik; Melyhez tekint fel az utód erénye: Óhajt, remél, hisz és imádkozik. Ezért nem a gyász, nem a kesergő bánat alkalmai azok az ünnepek, melyeket a tudomány e szentek csarnokában a körünkből elköltözött szellemóriásoknak tiszteletére rendezni szoktunk. Épen ellenkezőleg, az élet, a szellem örökkévalóságának ünnepei és bizonyságtételei ezek, melyekben hálával és kegyelettel teszünk tanúvallomást azon kapcsolatról, mely saját szellemi tevékenységünket a legszorosabban fűzi az elődökéhez s elismerjük, hogy tudásunk legbecsesebb részének ők képezik alapjait, valamint hogy mindaz, mivel az átöröklött tudást gyarapíthattuk, tulajdonképen csak az ő elmei munkásságuk folytatása. Kiváló lelki szükség ösztönöz bennünket e bizonyságtételekre, melyeknek nem az a valódi czéljuk, hogy velük az elhúnytak iránt tartozó elismerés adóját lerójuk s még kevésbbé, hogy emlékezetünket fölújítsuk — mert hiszen kikhez a tisztelet és hála annyi köteléket csatol-