Greguss Ágost: Írói arcképek - Magyar irodalmi ritkaságok 30. (1934)
M. K.: Greguss Ágost
GREGuss Ágost. (1825-1882.) „Emberszeretet a pont, ahonnan, emberboldogság a pont, hová indulok. Az emberek között pedig legislegelőször boldoguljanak a magyarok.“ Greguss Ágost. A fiatal, alig húszéves Greguss, a későbbi kiváló esztétikus írja e sorokat abban a kis kötetben, amellyel legelőször lép hazájában a nyilvánosság elé, s e néhány sor jellemzi legjobban egész pályafutását. Szívvel és ésszel, tollal és tettel küzd eszméi valósulásáért Magyarország ama kietlen korszakában is, amidőn legjobbjaink félrevonultak, abban a szomorú korszakban, amidőn legjobbjaink is a „non cogito, ergo non sum“ senyvesztő letargiájában szunnyadtak. A nemzet apatikus, a „minden hiábavaló volt“ bénítóan kínzó hangulata nehezedik közéletünkre. Várjon kire támaszkodjék, ki lesz segítsége a magyarság boldogulásáért küzdő Gregussnak? Nem jönnek segítségére az élők, de a nemzetét féltő hazafi nem csügged. Segítségül hívja, halottaikból feltámasztja azokat, akik