Sebestyén Gyula: Állandó néprajzi bizottság és Magyar Néptudományi Intézet (1920)
lett, összehasonlító művelettel egy nép lelki életének nemcsak egyetemes tartalmát, hanem eredeti termékeit és hagyományos faji sajátosságait is megállapítja. Az európai nagy indogermán kultúrközösségben a magyar faj nyelvszigete az egyetemes néprajz szempontjából sem pusztán a kölcsönhatások rendkívüli nemzetközi jelentősége miatt fontos, hanem fontos a nemzeti és faji elemek mibenlételének megállapítása miatt is. Ezért a nemzetközi tudományos forgalomban elhelyezett magyar anyag még idegen nyelven is nemzeti tulajdonunk marad és a vele foglalkozó nemzetközi nagy irodalom minden lapja nemzeti ügyünket szolgálja, mert minden tudományos eredménye a nemzetközi piacon forgalomba hozott magyar nemzeti tőkét gyarapítja.“ Mindezt meg kellett ismételnem, mert mióta a tekintetes Akadémiának bemutattam, indítványom s a benne foglalt fenséges tárgyú tudományos törekvés olyan elbánásban részesült, ami párját ritkítja a magyar tudomány történetében. Indítványomat az ezeréves magyar állam összeomlása és a megaláztatásra, sanyargatásra és végpusztulásra ítélt magyarság sorsa miatt aggodalmaskodó tudós testület egyhangúlag tudomásul vette s véleményadásra kiadta az erre illetékes II. osztálynak. Az osztály szűkebb bizottságot küldött ki, mely állott Csánki Dezső osztályelnök, min. tanácsos, orsz. főlevéltárnokból, Fejérpataky László osztálytitkár, egyetemi tanár, m. nemzeti múzeumi megbízott igazgatóból, Buday László 1. tag, min. tanácsos, m. kft., központi statisztikai hivatali igazgatóból és Sebestyén Gyula 1. tag, m. nemzeti múzeumi osztályigazgató, előadóból. Ez a bizottság azonban soha ülést tartani nem tudott. A vörös uralom idején a közoktatásügyi népbiztos megkezdte és zavartalanul folytatta a M. Nemzeti Múzeum szétrombolására és megszüntetésére irányuló munkálatait. A főigazgatónak ez ellen nem volt szava. Fogadalmat tétetett ezért később felelősségre vont új alkalmazottakkal. Készséggel hozzájárult ahhoz, hogy engem, helyettesét— könyvtár-igazgatói helyiségemben való zavartalan meghagyással — valamely láthatatlan kéz a városligeti néprajzi osztály állományába áthelyeztessen. Mikor a végleges szétzüllesztés határáig elérkeztünk, megírtam megalkuvást nem ismerő tiltakozásomat a liquidálás ellen. Emlékiratomnak hivatalból való fölterjesztését mint főigazgató megtagadta. Midőn a M. Nemzeti Múzeum megszüntetése után ő feleslegessé lett és elbocsáttatott, azon a czímen, hogy az Orsz. Könyvtárban mint „fővezető“ a maga helyettese is volt, magát alacsonyabb rangban a könyvtárnál alkalmaztatta. A vörös uralom megszüntetése után, anélkül, hogy az igazgatósági ülésre engem is meghívott volna, az új folklore-osztályról tárgyaltatott, miniszteri megbízatásomat, jelentéseimet, emlékirataimat tudatosan félremagyarázni engedte és a maga eddigi rendelkezéseit is cserben