Mészöly Gedeon: Amerikai magyar fiú Magyarországon. Olvasókönyv külföldi magyar tanulók részére (Budapest, 1932)
A Magyar Nemzeti Múzeumban
való, hanem arra való, hogy ha a tudósok valami ritka, régi könyvet el akarnak olvasni, ott megtalálják. A könyvtárat hát mi ne nézzük meg, hanem menjünk a természetrajzi tárba.“ Feri ott igen mulatott, a sok kitömött állat nézésében. Közelről megnézte őket, különösen a gorillát. „Ilyent még soha nem láttam elevenen, pedig sokat olvastam erről a borzasztó erejű, nagy majomról. Nem szeretnék vele verekedni!“ Nagyon tetszettek Ferinek a madarak is, melyek természetes mozdulataikban voltak kitömve: úgy ültek, álltak, röpültek, mintha elevenek lettek volna. Legjobban tetszettek neki a hófehér, fátyolszerű tollú kócsagok! Mikor még több mocsár volt Magyarországon, sok ilyen szép fehér kócsag lakott itten és szép farktollait dísznek viselték harci süvegük mellett a főurak. „Szebb a kócsagtoll, mint a strucctoll“ — jegyezte meg Feri. A különféle hideg vérű állatok, halak, kígyók, békák, lezárt üvegekben szeszbe voltak éltéve. Ezek már bezzeg nem tetszettek Ferinek: „Jaj de csúfak!“ — úgymond. „Úgy látszik, — szóltam — neked nem tetszenek úgy, mint egykor az orosz katonáknak.“ Feri kérdőleg nézett rám. „A legutóbbi világháborúban — magyaráztam Ferinek — a franciák szövetkeztek az oroszokkal, Kossuth Lajos szabadságharca idején pedig az osztrákok hívták segítségül a magyarok ellen az oroszokat, így kerültek 1849-ben orosz katonák Pestre, még ide a múzeumba is.“