Koszorú, 1864. január-június (2. évfolyam, 1-26. szám)

1864-05-08 / 19. szám

HETILAP ! Megjelenik hetenkint vasárnap.­­ Szerkesztő szállása,­­ hová a dolgozatok, előfize­­t­­ési pénzek, reclamatiók is küldhetők : Üllői­ út 7 sz. A SZÉPIRODALOM S ÁTALÁNOS MIVELTSÉG Előfizetés: egész évre 12 írt, félévre 6 frt. 1 Előfizetést elfogad s a lap szétküldését is kezeli Emsch Gusztáv kiadó-hivatala . Barátok­ tere 7. sz. MÁSODIK ÉVFOLYAM. MÁJUS 8. 1864. ELSŐ FÉLÉV. 19. SZÁM. K O S Z O H 1. KÖRÉBŐL. SHAKESPEARE NÉMELY MŰVEIRŐL. Azon szellemről, mely isten után leg­többet teremtett, egész — és pedig nagy terjedelmű irodalom keletkezett, különösen az utóbbi száz év alatt. Saját irodalmunk­ban, ha alkalom szerint, egyes művei ada­­tása vagy megjelenése alkalmával, volt róla szó több kevesebb, tüzetesen valóban igen ritkán s kevés vizsgálódás történt, aránylag legalább, körül é­s művei körül. Legutóbb, ha nem csalódunk, Emerson „Representative mentjéből volt, egy kéz­től de két helyen is, jeles jellemrajza kö­zölve, leginkább átalános szempontokon. Természetes, hogy a nagy brit szel­lem­óriás önálló elemzésében, sőt tulajdon­­képi méltatásában is, nekünk magyarok­nak ily hátra kell állatnunk. Hiszen műveit magukat sem birjuk még nyelvünkön tel­jesen. Hamar számot adhatunk róla, mit tettünk eddig e részben. Döbrenteytől 1830-ban vette a magyar irodalom Mac­­bethet, ha lehet összehasonlítást tenni, Sha­kespeare legnehezebb (fordítású) darabját, nehézkesen, de nem erőtlenül, az akkori nyelv­állapotok­, az áttörés- s a fordító költői egyéniségéhez képest. Ezt említjük első lépésül, mert hogy a gondját minden­re kiterjesztő Kazinczy már 1790-ben adá Hamletét, szívesebben nem számítjuk be, mivel az egy roszul szinte alkalmazott és sok kép elferdített német fordítás után ké­szült; ugyanennek újabb, de tán ismét csak azon alapon javítgatott második át­dolgozása, valamint Macbeth is, a Heliconi Virágok második folyamába szánva, már 1794-ben készen, — kiadatlanul maradtak. — Döbrentei Macbethje után tiz évvel (1840) adá Návay Antal Romeo és Júliát, halvány, s bár elég értelmes de erőtlen for­dításban. Ugyanazon évben, előzőit egy­szerre véletlenül túlszárnyalva, s először Shakspearehez méltóan, Vörösmarty Julius Caesart, melyből készülése alatt már előbb is ada mutatványokat. 1845-ben Lemouton Emilia vállalkozik Shakespeare összes szín­művei fordítására, a hűség és fesztelenség megőrzése végett prózában (!) és pedig annyira prózában, hogy például a Vihar­ban , Ariel tündér énekei is, dalforma he­lyett, a többinek folyamatos prózájában adattak; öt mű jelent meg összesen, s a kiadás félben szakadt, irodalmunk semmi kárára. 1847—8-ban Vörösmarty, Arany s Petőfi egyesültek Shakespeare remekeinek műfordítására. Ez egyesülésnek köszön­jük Coriolanust Petőfitől­­ és Leart Vö­­rösmartytól. Amaz (1848-ban jelenve meg) nyitja meg s zárja be az abban maradt gyűjteményt. Ha simaságban, csínban hát­rább áll Vörösmarty Julius Caesarjánál, de erőteljes nyelve jobban találja el, külö­nösen a népies és a szenvedélyes helyeken, Shakespeare nyers erélyét. Lear, mely Vö­rösmarty halála után (1856.) jelent meg, a költő külső okok miatt csüggedt erejével s Julius Caesarnál kisebb szerencsével készült bár, de azon s Coriolanuson kívül minden mások dolgozatait jóv­al túlszárnyalja. A har- 37

Next