Kritikai Lapok a magyar tudományosság, szépirodalom és müvészet érdekében, 1863. január-április (2. évfolyam, 1-17. szám)
1863-03-22 / 12. szám
17- ben állana-e a művészet egyetemi tanárának, tanári és kertigazgatói kötelességein kívül még mást is tehetni. Mi azt hiszszük, hogy nem, mert hiába, ha épen szükséges, két dolgot az ember még elvégezhet, de hármat már alig. Hogy csak egy példát említsünk: mily nehezen esik egy középtanodai tanárnak több mint három tárgyat adni elő, és mily eredménytelen sokszor minden fáradozása. Azonkívül referátumok, vizsgák, szigorlatok és isten tudja mily mindenféle hivatalos teendők rabolják a tudománynak szentelt drága időt. Föltévén tehát, hogy elvállalná a nemzeti museum herbáriumának felügyeletét az egyetemi tanár, azt nyiltan merjük állítani, csak anyagi érdek vinné rá, mert három segéde (assistens) sem boldogulna a felügyelettel ; miután a kert állását csak egy kissé is emelni akarván, neki mind a három assistensét (mit soha sem kap), a cambium vezetésénél kellene egész télen át dolgoztatnia, nyáron pedig herbáriumokat rendezni nem szokás, akkor botanizálni kell. A bécsi botanikus kert igazgatója egyúttal a császári növénytani museum felügyelője is, az igaz, de azért a museum egészen független a kerttől, és annak további vezetését azért bízták az előbbi őrre, mivel annak rendezését ő kezdé vala az általa és Endlicher által kezdett rendszer szerint. De két segédőr van a museumhoz kinevezve s kötelességét ottan teljesíti is. Ellenben sem a nemzeti museum vagyoni állapota nem engedi, hogy az egyetemnél két segédőrt egyenkinti 1200 frttal nevezzenek ki, sem a kir. egyetemé. És ha ez mind áll, még egy ellenvetésünk van, mit kihagynunk nem kell, nem szabad. A museum nemzeti, az egyetem királyi intézet. Vájjon beleegyezik-e a nemzet vagy ennek képviselője az országgyűlés egy ily eljárásba? Mi azt hiszszük,hogy soha! Mert annyi műveltséggel csak bírunk magunk is, mint bírtak elődeink 1817 körül. — Meg vagyunk arról győződve, hogy a minden tekintetben jól értesült b.e. József nádor, ha czélszerűbbnek tartotta volna Kitaibelnek 7000 forinton vett gyűjteményeit az egyetem által megvétetni mint a museumnak odaajándékozni, talált volna módot benne. Ami minket illet: még meg akarjuk jegyezni, hogy a museum növénytani kincseinek nagy része rendezetlenül hever 30 — 40 év óta, annak daczára, hogy önálló őre van. Talán jó volna legalább a nemek (genera) után rendezni a gyűjteményt, azután pedig a külföldi monographistáknak használásul és determinálásul adni ki. Kitaibel és más magyar botanikusok annyi kétes adatokat hagytak, hogy már ha