Literatura 1. (1926)
1926 / 8. szám - Hasznos mulatságok - A nagy párizsi kiadók könyvekről, írókról, magyarokról
22 Hasznos mulatságok A nagy párizsi kiadók könyvekről, írókról, magyarokról. Nem kértem, nem hoztam ajánlólevelet senkitől, egész podgyászom a Literatura néhány száma volt. A Literatura nevében kérdeztem meg néhány nagy párizsi kiadót, mely francia írók a kedvenc szerzőik, kik a legnépszerűbbek, az őszi könyvpiacon mit jelentetnek meg, miért nem adnak ki magyar írókat is? A francia udvariasság nem tagadta meg magát. Mindenütt igen előzékenyen fogadtak, meg voltak lepve, hogy magyar irodalmi folyóirat ily szép kiállításban, illusztrálva jelenik meg, még jobban, hogy annyit foglalkozik a francia irodalommal. Nézegették a könyvismertető rovat vastagbetűs címeit, a borítéklap Romain Rolland, Victor Hugo, Saint-Beuve képeit. Igen rokonszenvesnek találták a Literatura érdeklődését, nemcsak katalógusokkal, a most megjelenendő könyvekről szóló színes „fiche“*ekkel lát* tak el, hanem, ha elfogadtam volna, egész kis könyv* tárra való könyvet hozhattam volna el a Literatura* nak. Azonkívül végigvezettek a kiadó*osztályon is. Minden vállalatnak külön sajtóosztálya van, „service de presse“, amely legtöbbször a külföldi ügyeket is intézi. Itt nemcsak nyomtatványban informáltak, hanem órahosszat ismertették a cég készülő kiadvá nyait, jegyzeteket bocsátottak a rendelkezésemre, sőt a hotelembe, a Rue Rivolin még másnap is kap* tam udvarias levél kíséretében néhány felvilágosítást. A Flammariom cégnél, a Rue Racine 26. alatt, a hatalmas, többemeletes üzletházban Crosnendes* Vignes úr fogadott. Véletlenül kiderült, hogy közeli rokona Robert de Traz-nak, a nálunk jól ismert íróknak, a Stendhabclub egyik vezetőjének, maga is buzgó stendhalista s igy különösen szívesen fogadott. „Szerzőiknek“ száma légió, a francia irodalom nagy neveit itt találjuk, — én csak az élők iránt érdeklődtem. A francia irodalom nagy meglepetése két év óta Colette. Mig férjével, a humorista Willy-vel együtt irt, senki se tudta, hogy kettőjük közül ő a nagyobb ízó; most önálló könyveiben elsőrendű stilisztának bizonyult, ami nagy szó, a francia nyelv új szépségeit tárja az olvasó elé. Témái vakmerőek, most a Claudine után új típust teremtett meg, a Chéri típusát. A ciklus befejező része most jelent meg: Chéri vége címen, aki gazdag, intelligens, szép nő a felesége, mégsem boldog. A háború utáni világba nem tudja magát beletalálni, hurcolja magával előbbi környezete minden bűnét s végül megöli magát... Claude Farrére Az utolsó Isten címen írt szép regényt, az utolsó Isten a földön, a Szerelem ... Paul Reboux, az afrikai félvér*nők regényírója, a francia Karinthy (neki is van kétkötetes szellemes „így irtok ti“*könyve), most Femmes címen petits poémes en prose fest asszonyokat más és más környezetben, finoman, mint egy*egy vörösceruza*rajz... A „költő* király“ Paul Fort, akinek szabad és mégis formagazdag verseit nálunk, sajnos, nem ismerik, a legeredetibb és legönállóbb francia lirikusok egyike, most ritmikus prózában énekli meg hazája történetének legszebb epizódjait. Le camp de drap d’or címen XI. Lajos után Ferenc király életét írja le. Ugyanakkor Les Párizs, 1926 szeptember he fleurs de les cimen Ballades frangaises című sorozatának ötödik kötete jelent meg. A Prince des Poétes: Poéte des Princes lett. Oroszlánszívű Richard, III. Henrik, Olivier de Daim jelennek meg előttünk fres*kószerü, hatalmas invencióju képekben ... Victor Marguerite Rousseau szerelmi életéről ír — freudista alapon. Freud bevonult a francia irodalomba s Daudet hiába átkozza ki azokat a franciákat, akik a „német mételyt“ követik, a fiatal regény*irói gárda Freudra esküszik s egyik revü már cikket irt a freudista regényírókról. Marguerite pontosan analizálja Rousseau életének „libidóit“, átszellemesitéseit (sublimationt) és egybegyüjt Rousseauról szóló minden kuriózumot, anekdotát. Barbusse utolsó könyve, a „Les Bourraux". A Balkáni államokról fest rettentő képet, talán túlzottat is néhol, a macedónokról, Besszarábiáról. Kellemes meglepetés, hogy bennünket elválaszt a Balkántól, elismeri, hogy nálunk más világ van . „Budapesten beszélt sok emberrel, meglepte, hogy intelligenciájuk magasabb, mint nálunk az átlagé, sokkal olvasottabbak...“ Fájdalmasan szól belőle Európa lelkiismerete s a támadó balkáni sajtónak odakiáltja: „Nem vagyok se zsidó, se bolsevista, ember vagyok!“ Henri Bordeaux-t a francia írók maguk közt egyik legigazabban franciának tartják; most új regénye jelenik meg. Barthou, Courtesine, Maurice Donnay, Henri Duvernois, Maurice Genevoix, Abel Hermant, Marcel Prévost, a nagy Rachilde, Richepin, Rosny ainé, Maurice Rostand a Flammarion*cég írógárdája, ők a legnépszerűbbek s a könyvek nagy vásárjában ők érik el leghamarabb az uj kiadásokat... Magyar író? Jókait és Adyt ismerik. Jókait Girardot fordításában olvasta régen, most Adyval ismerkedett meg, Térey fordításában. Érdekesnek, különös zamatunak tartja Ady verseit, finoman franciásnak a fordítást. Miért nem adnak ki magyar regényt? Mert még nem láttak eddig... Kér, mondjak néhány nevet: Herczeg Ferencet, Babits Gólyakalifáját, Móricz, Gárdonyi regényeit említem. Nem ismeri egyiket sem. Üdvözli a Literaturát, kéri, hogy küldjük el a cégnek ezt a számot könyvtáruk részére, bármikor szívesen áll a Literatura rendelkezésére ... * A Calmanns Lévy*cég ... Egyik legrégibb, leghiresebb kiadója Párizsnak. Stendhal, Balzac regényein találjuk a jól ismert nevet... A sajtóosztály főnöke a rue Auber 3. sz. üzletház első emeletén Mile Drouelle, igen képzett, a külföldi irodalmat is jól ismerő hölgy, aki szívesen szolgál felvilágosítással. A cég nagy munkája a teljes Anatole France. Nemrég még úgy jelentette egyik párizsi tudósítónk, hogy Anatole France népszerűsége csökken. Ma ellenkezőleg áll a dolog. Új és új kiadások jelennek meg műveiből. Intim életének ismertetése csak