Literatura 1. (1926)

1926 / 10. szám - Karácsony - Hoffmann és a borzalmas a meseirodalomban

Karácsony O­ roszországba. Anyanyelve is a francia, csak később tanulta meg a német nyelvet, amelynek egyik nagy költőjévé vált. Tehetségében szerencsésen egyesül a német érzelmesség és a francia konceptív erő és formaérzék. Meséi a Novalis-féle típushoz közeled­­nek. Rendszerint allegorikusak, bár az a világfelfogó szimbolikusság és mély misztikum, amely Novalis műveit jellemzi, legtöbb meséjéből hiányzik. Leg*­jobban megközelíti ezt az ideált s a legnagyobb mély* séget éri el világhírűvé vált meséjében, a Peter Schle* mihében. Ebben a mesében népmondai elemek, költői elképzelés és személyes élmények keverednek. Peter Schlemihl elveszti a mesében az árnyékát s ez a fan­­tasztikus történet Chamisso elgondolásában mély emberi értelmet kap s a gyökértelenség, a kétlaki* ság, a két világ közt való ingadozás fájdalmas szim­­bolumává lesz. A Peter Schlemihl a romantikus iro­­dalom egyik legmaradandóbb értéke. Egyre új meg uj kiadásban jelenik meg. Magyarra is többen lefor* ditották s legutóbb is ízléses luxuskiadás készült be­­lőle Zádor István finom litográfiáival. Christoph Schmid, Franz Hoffmann és az erkölcsnemesítő ifjúsági iro­­dalom. Az ötvenes évek derekán nem volt népszerűbb ifjúsági író, mint Christoph Schmid, a kanonok, aki­­nek regényes elbeszéléseit mohón falta akkor az egész serdülő ifjúság nemcsak Németországban, ha­­nem nálunk is, ahol Hoffmann Ferenccel együtt leg­­kapósabb volt az ifjúsági könyvtárak kötetei között. Egész generációk nevelkedtek rajta és ifjúsági iratai­­nak megsárgult lapu kis köteteit, amelyeket primitív acélmetszetek díszítenek, bizonyára ma is olvassák még a kis diákok, bár azóta meglehetősen más irányba terelődött is az ifjúság érdeklődése, amelyet most inkább a sport, a cserkészet és az utazási iro­­dalom érdekel. De Schmid még félig benn van a romantikában. Történetei regényesek, kalandosak, érzelmesek. Várt urakról, lovagokról, festői kastélyokról, földalatti fo­ lyosókról, titkos kincsekről szólnak. A kalandos, re* gényes történetbe azonban mindig valláserkölcsi ten* denciát visz. A hit ereje, a szeretet hatalma, a jóság diadala, az erény szépsége szűrődik le tanulságkép­­pen minden elbeszéléséből, amelyek közül néhány, mint az Ostereier, a Genoveva vagy a Rosa von Tann­penberg egész Európát bejárta.S Franz Hoffmann elbeszélései kevésbé romantis­tikus alaphanguak, inkább mozognak polgári miliők­ben s egykorú történeteket mondanak el vagy a kö­­zelmultba mennek vissza s olykor*olykor exotikus színteret adnak a történetnek. Hoffmannál nincs meg az a szigorú valláserkölcsi alap, mint Schmidnél, de az erkölcsnemesítő tendencia sohasem marad el. Nála is minden elbeszélésnek az a szkémája, hogy a jó elveszi jutalmát és a rossz büntetését. Elbeszélései­­nek címe rendesen egy*egy közmondás, amely valami erkölcsi alapigazságot rejt: Jólét helyébe jót várj, — vagy Ember tervez, Isten végez, — Aki mer, az nyer és így tovább. Schmidnek és Hoffmannak is érdeme azonkívül, hogy körülbelül egy évszázadra ellátták a fiatalságot jó olvasmánnyal, az is, hogy ők állították először a saját lábára az ifjúsági irodalmat, ami munkásságuknak irodalomtörténeti jelentőséget ad. Nagy idők nagy emberek. (Has Gereben. Regény, 312 lap. Sávely D. művészi rajzaival. Félvászonkötés­­ben 70.000 K (5.60 pengő). A magyar írói világ meg­­ítélte Vas Gerebennek azt az elismerő koszorút, hogy 1923-ban, születésének százéves évfordulóján, meleg ünneplésben részesítse az izig-vérig magyar regényíró emlékét, akinek népszerűségét a vele egy­­korú Jókai sem homályosíthatta el. Legjobbnak ítélt regénye, a Nagy idők nagy emberek, a 18. és 19. század mesgyéjén induló események közé szövi be a Bal­ay­ család nemzedékeken át húzódó perének történetét, melynek a tipikus magyar őstermészetet megkapóan jellemző, lélektani fordulatokban gazdag és lebilincselően érdekes rajza mellett a politikai és irodalmi élet színes képe domborodik elénk. A vi­­dám kedélyű író tollán megelevenedik a Dunántúl száz év előtti élete uraságaival és jobbágyaival, ha­­gyományaival és törekvéseivel, Balatonéval és Bal­konyával: mindezt a magyar fajszeretet napsugaras ragyogásában vetíti elénk az a törhetetlen hazafias érzésű író, akihez a mai kor lesújtott magyarja mél­­tán menekül bizalomért a nemzet erényeiben. Árnyékherceg. (Zsoldos László: Gyermekmese, 80 lap. Márton L. művészi rajzaival és háromszinnyo­­másu boritékával. Félvászonkötésben. Bolti ár 32.500 K (2.60 pengő). A korán elhunyt Zsoldos László utolsó írása ez a bájos gyermekmese, amelynek na* gyon, de nagyon fog örülni a gyermekvilág. Való­­ban mese, ahol hercegkisasszonyok sírnak, szegény emberek boldogulnak, varázslók járnak s világré­ szek cserélődnek, sasháton száll az ember s a fel* hők táborával harcol esőért. S minden meseszeret* sége dacára is közel áll a mai gyermek gondolat* világához. Azok az eszmék csendülnek meg benne, amelyekről ma minden gyermek beszél, olvas, tana* kodik. A fantázia szines csapongását megköti a mai gyermeknél már nem szokatlan természettudomá­­nyos valóság. S a szines szavak, a képzelet pazar játéka mögött mély életigazságok lappanganak, ame­­lyek észrevétlenül, de kitörülhetetlenül ülnek be a gyermek lelkébe, hogy kiirtsák belőle a határtalan vágyat s megmutassák a küzdés, a lemondás, az ön­­feláldozás mindent legyőző, boldogító erejét. így válik a gyermekmese az erkölcsi igazság gyönyörű allegóriájává. A pompás könyvet Márton Lajos mesteri rajzai díszítik. Tinte mester léggyé alakul át... (E. T. A. Hoffmann sajátkezű rajza «Az idegen gyermekhez»).

Next