Gombocz Zoltán - Melich János: Magyar Etymologiai Szótár, 1-2. kötet. A-Geburnus (Budapest, 1914-1944)
B - bor - bór - bóra - borágó - Borbála - borbála-fű
475 BOR—BOR BÓRA—BORBÁLA-FŰ 476 XXXIV, 549. Nyr. XLI, 461 és Asbóth, Nytud. II, 210. Borkáló Nyr. XLI, 423 a borkút szót helytelenül kisor ősz eredetűnek magyarázza. 2. bor [csak ez összetételekben: borköles, bormohar CzF. ; első adat 1328-ból: borkules, olv. borküles Termtud. Közl. XXVI, 436, OklSz.] ,milii genus, panicum, fench, heidekorn' Magy. Könyvk. 1783, I, 325, CzF., NySz. egyh. szláv *bzrz ,milii genus' Lex. p.; orosz szerkesztésű emlékekben báró ,panicum' Srezn. Mat. I szerb-horv. bár ua.; a nyelvterület délnyugati részein járatos, Vuk 3, HASz.; kaj-horv. bár ,panicum' Belloszt. | szlov. bár ,kolbenhirse, Setaria italica' Plet. | tót bér ,mohar‘ Jancs. II, 12 . cseh bér Gebauer, Slov.; ber gén. bérű, bru Rank, bra, bru Gebauer, i. m. ,panicum' | lengy. ber gen. bru ua, Linde | or. borz, ki sor. bor, gen. bru ua, Dalj, Mitrák ! szorb bor, bér .Alopecurus pratensis' Bern. EtWb. Vö. Leschka, El., Mikl. EtWb., Slav. el., Nyr. XI, 117: Asbóth, NyÉrt. XVI, 3 38, Trt. 1; Meltch, MNy. VI, 401. Vö. a ?1 bér c. bőr [csak összetételben: hárfa, bár fenyő; legrégibb adatok: 1262/1612: Borffa; 1269/1290: borfa; 1372: Borfeneu OklSz.: a szó ma az Ipoly - völgyben és Mátyusföldén él; alakv.: bur-fa, -fenyő, búr-, búr-, bura-fa, -fenyő OklSz., MTsz. : búrerdő Radványi, Az ipolyszalkai nyelvj. 50] .Pinus silvestris'. egyh. szláv borz [alakv.: borz] ,pinus, führe, pinetum, fichtenwald' Lex. p., Srezn. Mat. | berg. borz ,pinus' Ger. | szerb-horv. bor gen. bora ua, HASz.; kaj-horv. bor juniperus' Habd., Belloszt., Jambr. | szlov. bor [alakv.: bóra] ,kiefer, föhre' Plet. | cseh bor ,kiefer, kieferwald' Gebauer, Slov., Jungm. | tót bor [Bernol.; alakv. (több.) : bury ,kieferwald' Jungm. , bóry, buory, bvorom Sitzungsb. CXV, 256; értesülésünk szerint Nyitrában buora egy.nom. istua. lengy. bár gen. bőrű, ború ,fichtenwald' Linde for. borz gen. bóra Dalj. kisor. bír gen. bóru del. ua. A szláv szó eredetére vö. Meillet. Etudes I, 234. Bern. EtWb. 76. A m. bor a tótból; lehet, hogy felsorolt alakváltozatai sem magyar fejlemények, hanem másmás korbeli átvételek a tótságból, ahol a fejlődés menete ez volt: bor ›x‹ *bora ^ *bór›x‡ *bóra = buora, több. buory, bvory ^ búry. E szóból valók a következő hazai hn.-ek: Bori (Hont m., Nyitra m. -= tót Bony) , Borova (Pozsony m., Turóc m.) -= tót Borová, Buorová, 1. Lipszky, Rep. ; Búr (erdő neve, innen ihír-Szent-Miklós, Bár-Szent-Péter, Nyitra, Pozsony m.) Lipszky, Rep. Vö. Karácsonyi, MNy. IV. 354. Pais, MNy. VIII. 393. bóra [szótározva Kelt.] ,északi szél az adriai tengeren.«evei, ol. bora (alakv.: bitóra ,nordwind, Körting, LRWb., Boeria); ol. borea -*p lat. böreős. Vö. Körösi, Ol. el. borágó [Tzs. 1838; első adat Murm. 113: Borag; alakv.: ? borág Murm. 113; borágó (Clusius-Beythe, 1583); ? borágó Csapó; borrágó Magy. Könyvk. 1783, I, 334, NySz. ; ez utóbbi alakváltozatot Kúnos, Nyr. XII, 349 — hibásan — népetymologiának tartja] ,buglossum, burritsch. - ki at. borrago, borago ua. (a lat. szó DuC. szerint az olaszból: borragine, borraggine Rigutini-Bulle; máskép Meyer-Lübke, Et Wb. 106). Vö. Leschka, El.; Kovács, Lat. el. 49. Borbála [első adat a XV. sz. közepéről: Barbara (olv. Barbára) Münch C., naptári rész, dec. 4. alakv.: Barbára Melius, Herb. 178 (vö. még Barbara, olv. Barbára Okl Sz., Apost. Mélt. 30, Nyr. XXXVI, 168, Szent Barbára füve, Magy. Könyvh. 1783, I, 395); Borbála (írva: Barbara Knauz, Kortan 144); Borbála (OklSz., PPL, Gyarm, Voc., Kassai, I, 355; Székelyföld, Horger); Borbálya (Magy. Könyvh. i. h. ; Sokféle XII, 244; Berno, Bora és Bori a.)] ,cognomen mulieris, weiblicher taufname. — Becéző alakok: Bari Kassai, I, 259; Borbári Csík In., Zsögöd, Horger, Bori MNy. III, 183; Kriza, Vadr. 387; Bora MFl., Tzs. 1838; Czs., Kassai, I, 355; Borka, Borcsa, Boris, Biri Sokféle XII, 244; Kassai, I, 322, 355, 358; Tzs. 1838; Boriska OklSz., Verseghy, Anal. II, 81 ; Kriza, i. h. ; Borkca, Borcsus Kriza, i. h., Tzs. 1838, Czs.; Borisza PP. 1801, 674. 1.; Borika, Bábi Kriza, i. h.; Baris Adámi, Sprachk. 108; Bariska Adámi, i. h. — klat. Barbára. Egyházi úton elterjedt keresztnév. A magyarokhoz hasonló becéző alakok a tótban: Bora, Bori, Borisa, Boriska Berná. Vö. Gyarm. Voc. 9; Melich, Szljöv. I, 2 , 162; Asbóth, Nytud. I, 34; NyK. XLI, 394 (a Borosa alakról). Vö. a bori-bácsi c. borbála-fű [Wagner-Mágocsy-Dietz 137 ; első adat Csapó 258; alakv.: borbalya-ixtxe Csapó i. h.; borbálya Márt. 1807, 1811, Királyföldy 1846] .Barbarea vulgaris, Erysimum barbarea, das barbenkraut, die gemeine winterkresse".