Magyar Fonetikai Füzetek 23. - Studia in Honorem Andreae O. Vértes Oblata a Collegis et Discipulis (1991)

Lakó György: A finnugor hangjelölés kérdéséhez

pulzusokra megy vissza. Amikor Wiklund az 1892—93. tanévben Helsinkiben tartózkodott, ez az új átírási rendszer finn kutatókkal való együttműködés során nyerte el végleges formáját" (Kungl. Gustav Adolfs Akademiens Minnesbok, 1932—42. Uppsala, 1943. 92. 1.). Ugyanezen értelemben nyilatkozik Collinder néhány más tanulmányában is: "Als Fonetiker empfing­er [Wiklund] starke Impulse besonders von TECHMER, und teilweise auf diese Impulse geht das Transskriptionssysem zurück, welches er 1893 im Druck zu gebrauchen begann und welches heutzutage von sämtlichen Finneugristen an­genommen und gebraucht wird, nachdem es in Beratung und Zusammenarbeit mit finnischen Forschern seine endgültige Form angenommen hatte" (Ve­­tenskaps-societeten­­ Lund, Sisbok, 1934, 157. 1.), hasonlóképpen két év­tizeddel később: "In 1890 and 1891, WIKLUND managed to master the subtle sound-system of Southern Lappish, and he worked out a phonetic transcrip­tion which shortly afterwards was adopted (with a few modifications) by his Finnish colleagues and which is still used by most of the scholars in the field of Uralic, and even Altaic, languages (Svenska Landsm Sl och Svenska Folkliv 1956, 28. 1.; ugyanilyen értelemben már korábban is: 1. Uppsala Con­tributions to the Knowledge of the Life and the Language of the Lapps. Stockholm, 1951, 1. 1.). Véleményem szerint Collinder ezen nyilatkozatai csak úgy értelmezhetők, hogy azon előterjesztést, amely a finnugor hangjelölés megújításával kap­csolatos megbeszélések alapja volt, K.B. Wiklund (nem pedig Setälä) dolgozta ki. Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy a "Vorschläge" című, említett közlemény (31. 1.) Wiklundot említi az első olyan kutatók egyikeként, akik a FUF-hangjelölési rendszert használták. Wiklundnak ezen tanulmánya a "Die südlappischen forschungen des herrn dr. Ignácz Halász" címet viseli (JSFO u. XI. 2.); írását a szerző 1892 december 20-án fejezte be. Ha Wiklund nem fog­lalkozott volna alaposan már 1892 ősze előtt, azaz a finnugor hangjelölés megújítását célzó tanácskozások kezdete előtt a hangjelölés kérdéseivel, aligha tudta volna megírni Halász kutatásait bíráló tanulmányát, amely tele van a hangjelölést illető finom észrevételekkel, valamint Wiklund fonetikai szempontból pontos hangjelölésével feljegyzett, déli-lapp szavakkal. A hang­jelölés problémáinak megoldására törekedve bizonyára elsőrendűen fontos, hogy a kutatónak legyen elegendő, terepmunka során szerzett, saját ta­pasztalata, s hogy tudatában legyen annak, milyen nehéz a hangjelölés kér­déseit megoldani. Wiklund érdemeit latolgatva azt sem szabad el­felejtenünk, hogy az említett tanácskozás résztvevői közül szaktudományunk úttörői után Wiklund volt az első, aki a finn nyelv ún. távoli rokonnyelvei közül egyet elkezdett kutatni, tudniillik a lappot. Már 1895—96-ban nagy­­mennyiségű nyelvi anyagot jegyzett fel a lulei-lappból, s már 1891-ben, tehát az említett tanácskozások kezdete előtt megkezdte a déli-lapp nyelv­járások kutatását is. Igaz, hogy Setälä is már 1888—90-ben végzett anyag­gyűjtést a finn nyelv közeli rokonai körében (vepsze, lűd, vót, észt, lív), ezeknek a nyelveknek a hangállománya azonban közel sem olyan bonyolult és árnyalatokban gazdag, hogy annyi hangjelölési problémát okozott volna, mint a déli-lapp nyelv. 3. Latolgatva azt a kérdést, vajon Wiklundnak avagy Setälänek volt-e nagyobb része a finnugor hangjelölési javaslat kidolgozását megelőző előterjesztés elkészítésében, figyelmet érdemel egy további körülmény is. "Yhteissuomalainen äännehistoria" című tanulmányának hangjelöléséről Setälä az első és a második füzet közös borítólapjának hátoldalán ad tájékoztatást. E művének írását Setälä már 1890 előtt elkezdte (vö. Toivonen: FUF. 23: 4). A borítólap hátoldalán olvasható, "transskriptsiooni" feliratú tájékoztatás csak kevés egyezést mutat azon táblázattal, amelyet Setälä a FUF-ban közölt.

Next