Magyar Géniusz, 1894 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1894-05-06 / 19. szám
-13 MAGYAR ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre ... Félévre ............... Negyedévre .. 10 frt — kr. 5 « — « 2 «50 < Egyes számára 20 kr Hevesi József és Karczag Vilmos. KIADÓTULAJDONOS , A „MAGYAR GÉNIUSZ" IRODALMI VÁLLALAT RÉSZVÉNYTÁRSASÁG. ■ ■ C MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. 006 -SZERKESZTOSÉGI °) VI., ARADI-UTCZA 8. SZÁM. KIADÓHIVATAL: VI., ARADI-UTCZA 8. SZÁM. 1894. évi május 6. | III. évfolyam. 19. szám. SZERKESZTIK : V. AZ UJ ORSZÁGHÁZ. Az a monumentális mű, mely első nagy alkotása a magyar épitőművészetnek, immár befejezéshez közeledik. Mire e sorok napvilágot látnak, már meg is tartották a bokrétaünnepséget, mely hirdeti az új parlamenti épület tető alá jutását. A köz részéről hiba volna, ha ez alkalommal meg nem emlékezne ennek a munkának zseniális megalkotójáról, a magyar építőművészet vezérférfiáról, Steindl Imréről. Mikor a pályázati munkák, melyek a jövendő parlamenti palota megalkotását tűzték ki czélul, a nyilvánosság előtt megjelentek, az egyhangú vélemény a Steindl pályaműve felé fordult, mint amely hivatva van a parlamentarizmus hirdette nagy eszme méltó megörökítésére. Így történt, hogy a bírálóbizottság szinte egyhangúlag díjazta és kivitelre ajánlotta a Steindl tervét, mely immár nem is terv, hanem mintegy kész munka gyanánt áll ott a szép Dunaparton. S valóban zseniális alkotás ez az új parlamenti palota. A mi tán ellenkezni fog benne a mi felfogásunkkal és általában a nyilvánosság nézetével, az nem Steindlé benne, hanem a rendelkező bizottságé. S a mennyiben a közlött és közlendő képek s az egész alkotás közkeletüsége amúgy is szólottak s szólanak az alkotás remekeiről, mi szóljunk elsősorban a munka bal részeiről, melyek, mint fennebb említők, semmi áron se rovandók fel a zseniális architektusnak. A legfőbb balság a munkán tán csak ideiglenes lesz. A főhomlokzat, mely a maga könnyedségével egyik fénypontja az építménynek, a dunai oldalra esik, honnan se közvetlenül szemlélhető nem lesz, se közvetlen hatást nem gyakorolhat. Igaz ugyan, hogy ez a főhomlokzat csak architektúrailag az, amennyiben a homlokbejárat épenséggel nem ide, hanem a Tömő-téri oldalra esik, de mindenesetre félszegség volt a rendelkező bizottság részéről, hogy a késői időkre számítván, a jövendő Tömő-Bomba-téri hídra appelláltak az építmény főhomlokzata érdekében. Mindazonáltal megnyugszunk ebben is, hisz a magyar — bár annyiszor veszélyeztetett — parlamentarizmus csak eltart addig, amíg ólomlábakon lépkedő városatyáink ennek a hídnak a megépítésére rászánják magukat. Ami még szót érdemel, az csak a főbejáratnál megnyíló belső perspektívát illeti. Gyönyörű oszlopcsarnok képezi az átriumot, melynek pompás hatását azonban kissé elnyomja az az egykarú lépcső, mely fölvezet a főlépcsőház remek csarnokába. Ámde elfeledjük ezt a kis bontó hatást, mikor feljutunk abba a lépcsőcsarnokba, mely versenyez hatásban minden hasonlóval. A bécsi rajrat átriumának hatása messze elmarad e mögött, sőt vetekedik a párisi grand opéra feljáratának imponálásával. Itt, e háromágra nyíló kupola-terem megkomponálásánál Steindl, szárnyaló fantáziája óriási tudásával kelt versenyre s e versengés eredménye lett ez a műremek, mely mindig útmutatója lesz a magyar épitőművészetnek. Különben pedig egy nagy érdeme van mindezek mellett Steindlnak. A gótikus formába bele tudta önteni a magyarosságot azokkal a szoborművekkel s reliefekkel, melyek mindig díszei lesznek a magyar építő és képíró művészetnek. Körül van rakva az épület királyaink és hőseink szobraival, melyek szerves összefüggésben vannak az építménynyel és igy e parlament kész panteonja lesz a magyar hősöknek s királyoknak. Az építményt a második emeleten körülfutja egy csík valamennyi vármegyénknek czímerével, feltüntetvén a részek egységét e hazában, így ezek által magyar formákat nyert e nyugati jellegű építmény, melynek csodálatára bizonyára a messze napnyugatról is eljönnek majd hozzánk. Az egész építmény egyébként merő gót stilben épült, ez építésmodor legtisztább formáival. De nem a korai gót stil zordonságával, mely tán beválnék egy mogorva kolostornak vagy homályával ihletés templomnak, de a népek szabadságát hirdető parlament csak ily, a reneszánsz közelgő szellőjétől átfuvalt gátban készülhetett. Három részre bontható ez az építmény. A középső, kinyúló rész a díszterem, egyúttal a magyar delegáczió tanácskozó terme. Ez a terem fog egyben a fejedelmi