Magyar Pedagógia 5. (1896)
BEKSITS IGNÁCZ: Az egyiptomi iskolák I.
AZ EGYIPTOMI ISKOLÁK. A mi középiskoláink tehát ott valóságos merényletet követnének el a Korán mindentudása ellen. A szerzetesek iskolái, mint említem szintén két részre oszlanak : elemi és középiskolákra. Czéljuk az elmének rendszeres fejlesztése és a magasabb tudományok megértéséhez szükséges előismeretek megszerzése. Szándékosan neveztem el az egyiptomiak tanintézeteit arab- és szerzetes iskoláknak. Ezt nem csak azért tettem, mivel a tanítás módja és czélja teljesen más az egyikben, mint a másikban, hanem az arab jelzőt itt szó szerint is kell érteni. Míg az arab iskolákban kivétel nélkül arab fiúk, mégpedig többnyire szegényebb sorsú gyermekek, arab tanítóktól nyernek oktatást, addig a szerzetesek iskoláiban nemcsak jobb módú arab ifjak, hanem a világ minden részéből bevándorolt emberek gyermekei szerzetes tanítóktól részesülnek tanításban. Szólok tehát : I. az arab elemi iskolákról, II. az arab egyetemről, III. a szerzetesek elemi- és IV. a szerzetesek középiskoláiról. Az arab elemi iskolákat szent helyeknek tartják az arabok. A Koránt csak szent helyen lehet tanítani. Iskoláik tehát többnyire valamely muschénak közvetlen szomszédságában vannak, ahova csak saruk nélkül, vagy a sarukra húzott szent papucsokban szabad belépni. A tanterem ajtaja előtt garmadában hevernek a tanulók czipői, ők maguk pedig nagyságra és korra való tekintet nélkül, arczcal a tanító felé fordulva, össze-vissza ülnek a földön. A gyermek előtt, többnyire egy kis állványon, egy-egy jól elkoptatott lap van kifeszítve, amelyekre a Koránból leginkább azok a mondások vannak felírva, amelyekkel a Mueddin naponként imára hívja fel a hívőket. Nemcsak Kairóban, de a vidéken is voltam több elemi iskolában, így Helouan mezővárosban, Kuba és Materia községekben ahol szintén akadtam olyan lapokra, amelyeken ez az imára való felhívás állott : «Alláhu akbar; aschhádu anna hí iláha Ш’Allah, aschhádu anna Mohammedu rasúl-Allah ; hajjá alas-salát, hajjá ala’l-faláh, wa Alláhu akbar, hí iláha ill’Allah ». Magyarul: az isten nagy, bizony mondom nektek, hogy az istenen kívül nincs semmiféle más istenség ; higyjétek el, hogy Mohammed az istennek a küldöttje ; ide jöjjetek imádkozni, ide folyamodjatok lelki üdvötökért ! Az isten végtelen nagy, nem is létezhetik ő kívüle másféle istenség.»" A vidéken legtöbbnyire a Koránnak ilyenféle sokszor hallott mondatainak lemásolásával gyakorolják be magukat a tanulók az ábc-be. A szöveg, elég helyesen, ismeretes ellőttük, mert azt mindennap hallják a Mueddintól a minaret tetejéről elénekelni. — Nem egyszer volt alkal-