Magyar Pedagógia 66. (1966)
1996 / 2. szám - HORVÁTH MÁRTON: Iskolai rendszerű felnőttoktatásunk kialakulása és fejlődése a felszabadulás utáni években
vegyék. A reáltagozatú esti gimnáziumot is ebben az iskolában szervezték meg. (A csepeli Weiss Manfréd vállalatok dolgozói részére iskolák szervezése. 98479/ 1.946. sz. MM Irattár.) A dolgozók iskoláiban szinte valamennyi tanuló lelkiismeretesen tanult. A bukási arány alacsonyabb, a jeles és jórendű tanulók száma magasabb volt, mint a rendeskorúak iskoláiban. A szerepi dolgozók polgári iskolájának vizsgájáról az elnöklő tanulmányi felügyelő azt írja, hogy a tanulók elmélyülten és fegyelmezetten dolgoztak. Számtan és mértan feladataikat könnyen és jól oldották meg, helyesírásuk jó. A tanulók magatartását mélységes komolyság jellemezte, tárgyi tudásuk mindenből biztos, felelési módjuk pedig nyugodt volt. ..A paraszt dolgozók polgári iskolai tanulmányi eredménye a legkomolyabb reménység.” (Bizalmas elnöki jelentés a szerepi parasztdolgozók polgári iskolai tanulóinak vizsgálatáról. 1947. március 15. 54436/1947. sz. MM Irattár.) Ezeket az eredményeket a tanulók csak rendkívüli megfeszített munka árán tudták elérni. A tantervi követelmények maradéktalan érvényesítése mellett hosszabb ideig ilyen megfeszített tanulásra a legrátermettebb tanulók sem voltak képesek. Nehezítette a helyzetet a dolgozók iskoláiban egy sor megoldatlan kérdés is, ezért egyes helyeken csökkent a tanuló dolgozók száma. Amikor a lemorzsolódás kezdett elterjedni, a minisztérium úgy rendelkezett, hogy csak 20 tanuló jelentkezése esetén működhet a dolgozók iskolája, ennél kisebb létszám esetén csak tanfolyami jelleggel működhet, és a tanulóknak az anyaiskolában kell vizsgázniuk. Ez és az ezzel járó következmények (a külön vizsgáztatás) nagy elkedvetlenedést váltott ki az iskolák tanulói között, és elsősorban az ipari dolgozók iskoláinak visszafejlődését hozta magával. A parasztdolgozók iskolái előnyösebb feltételek mellett, már 10 tanulóval működhettek önálló jelleggel. A tanárok érdekeltségére is kihatással volt ez a megszorító intézkedés. Amíg az iskolajelleggel működő intézménynél teljes óradíjat kaptak, addig a tanfolyamon a fenti rendelkezés alapján csak 50%-os óradíj illette meg őket. A tanári összetartó, segítő és ösztönző erő pedig elengedhetetlen feltétele volt a dolgozók iskolája fejlődésének. Egyenetlenség volt a fővárosi és vidéki iskolákban tanító tanárok munkájának díjazásában is. Egy méltánytalan rendelkezés szerint a fővárosban tanító tanárok óradíja csaknem kétszer annyi volt, mint a sokkal nehezebb feltételek között tanító vidéki tanároké. A miskolci tankerületi főigazgató kérte a minisztériumot, hogy változtassa meg ezt a méltánytalan rendelkezést. (A vidéki dolgozók iskoláinak óradíja: 104542/1946. sz. MM Irattár.) A kérés rendezését a minisztérium is indokoltnak tartotta, ennek ellenére nem került rendezésre. Elmaradásának egyik oka az volt, hogy a dolgozók oktatásának ügyeit hosszú ideig nem kezelték megkülönböztetett figyelemmel. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban 1948 közepéig nem volt a dolgozók oktatásának irányítására külön osztály. Ügyeivel egyéb feladatok mellett egy másik osztály foglalkozott. Nem irányoztak elő külön összeget sem a dolgozók oktatására, azt más rovaton, egyéb összegekkel együtt kezelték. Nem fejlődött megfelelően a tantervi, módszertani munka sem. Az Országos Köznevelési Tanács felnőttoktatási szakosztályának tanácsadó szerepe volt, s nem tudták érvényesíteni gyakran a helyes kezdeményezéseket sem. Ortistay Gyula miniszter 1948 februárjában jelentette be, hogy a dolgozók oktatására biztosított összegeket a költségvetésben külön kezelik, és a minisztériumban külön osztályt állítanak fel irányítására. (Ortutay Gyula: Művelődés és politika. Költségvetési zárszó, 136. lap. Hungária kiadó, 1949.)