Magyar Pedagógia 66. (1966)

1996 / 2. szám - HORVÁTH MÁRTON: Iskolai rendszerű felnőttoktatásunk kialakulása és fejlődése a felszabadulás utáni években

vegyék. A reáltagozatú esti gimnáziumot is ebben az iskolában szervezték meg. (A csepeli Weiss Manfréd vállalatok dolgozói részére iskolák szervezése. 98479/ 1.946. sz. MM Irattár.) A dolgozók iskoláiban szinte valamennyi tanuló lelkiismeretesen tanult. A bukási arány alacsonyabb, a jeles és jórendű tanulók száma magasabb volt, mint a rendeskorúak iskoláiban. A szerepi dolgozók polgári iskolájának vizsgá­járól az elnöklő tanulmányi felügyelő azt írja, hogy a tanulók elmélyülten és fegyelmezetten dolgoztak. Számtan és mértan feladataikat könnyen és jól oldották meg, helyesírásuk jó. A tanulók magatartását mélységes komolyság jellemezte, tárgyi tudásuk mindenből biztos, felelési módjuk pedig nyugodt volt. ..A paraszt dolgozók polgári iskolai tanulmányi eredménye a legkomolyabb reménység.” (Bizalmas elnöki jelentés a szerepi parasztdolgozók polgári iskolai tanulóinak vizsgálatáról. 1947. március 15. 54436/1947. sz. MM Irattár.) Ezeket az eredményeket a tanulók csak rendkívüli megfeszített munka árán tudták elérni. A tantervi követelmények maradéktalan érvényesítése mel­lett hosszabb ideig ilyen megfeszített tanulásra a legrátermettebb tanulók sem voltak képesek. Nehezítette a helyzetet a dolgozók iskoláiban egy sor meg­oldatlan kérdés is, ezért egyes helyeken csökkent a tanuló dolgozók száma. Amikor a lemorzsolódás kezdett elterjedni, a minisztérium úgy rendelkezett, hogy csak 20 tanuló jelentkezése esetén működhet a dolgozók iskolája, ennél kisebb létszám esetén csak tanfolyami jelleggel működhet, és a tanulóknak az anyaiskolában kell vizsgázniuk. Ez és az ezzel járó következmények (a külön vizsgáztatás) nagy elkedvetlenedést váltott ki az iskolák tanulói között, és első­sorban az ipari dolgozók iskoláinak visszafejlődését hozta magával. A parasztdolgozók iskolái előnyösebb feltételek mellett, már 10 tanulóval működhettek önálló jelleggel. A tanárok érdekeltségére is kihatással volt ez a megszorító intézkedés. Amíg az iskolajelleggel működő intézménynél teljes óra­­díjat­ kaptak, addig a tanfolyamon a fenti rendelkezés alapján csak 50%-os óra­díj illette meg őket. A tanári összetartó, segítő és ösztönző erő pedig elengedhe­tetlen feltétele volt a dolgozók iskolája fejlődésének. Egyenetlenség volt a fővárosi és vidéki iskolákban tanító tanárok munkájának díjazásában is. Egy méltánytalan rendelkezés szerint a fővárosban tanító tanárok óradíja csaknem kétszer annyi volt, mint a sokkal nehezebb feltételek között tanító vidéki taná­roké. A miskolci tankerületi főigazgató kérte a minisztériumot, hogy változtassa meg ezt a méltánytalan rendelkezést. (A vidéki dolgozók iskoláinak óradíja: 104542/1946. sz. MM Irattár.) A kérés rendezését a minisztérium is indokoltnak tartotta, ennek ellenére nem került rendezésre. Elmaradásának egyik oka az volt, hogy a dolgozók oktatásának ügyeit hosszú ideig nem kezelték megkülön­böztetett figyelemmel. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban 1948 köze­péig nem volt a dolgozók oktatásának irányítására külön osztály. Ügyeivel egyéb feladatok mellett egy másik osztály foglalkozott. Nem irányoztak elő külön összeget sem a dolgozók oktatására, azt más rovaton, egyéb összegekkel együtt kezelték. Nem fejlődött megfelelően a tantervi, módszertani munka sem. Az Országos Köznevelési Tanács felnőttoktatási szakosztályának tanácsadó szerepe volt, s nem tudták érvényesíteni gyakran a helyes kezdeményezéseket sem. Ortistay Gyula miniszter 1948 februárjában jelentette be, hogy a dolgozók oktatására biztosított összegeket a költségvetésben külön kezelik, és a miniszté­riumban külön osztályt állítanak fel irányítására. (Ortutay Gyula: Művelődés és politika. Költségvetési zárszó, 136. lap. Hungária kiadó, 1949.)

Next