Magyar Szépirodalmi Szemle, 1847. január-június (1. évfolyam, 1-26. szám)
1847-02-21 / 8. szám
vivén Olaszországba, a harmadikat Marit, Drugethvárán az őrmester felesége mente meg az által, hogy öt épen ez időben meghalt csecsemője helyébe fogadta gyermekéül, holt gyermekét pedig az elfogott és halálra ítélt Sebának ölébe adta. Az első felvonás Olaszországban s azon időben játszik, mikor első Lajos király, András öcscsének meggyilkoltatását boszszulandó, Károlyra tört. Itt ismeri és szereti meg Biankát az ifjabb Drugeth, kinek atyja, várában fogva tartá és éhséggel veszté el Bianka apját, Kopait. E történetet megtudja Ernesto Bianka gyámatyjától és mindketten Magyarországba indulnak, az egyik, hogy a Drugetheken bosszulja meg atyja halálát, a másik, hogy ugyan a Drugethek egyikéhez férjhez menjen; a legkülönösebb pedig az, hogy mindketten egymás szándékát tudván, mégis a legellenkezőbb vállalat véghezvitelére nagyon jó egyetértésben, együtt utaznak. A második felvonásban a szerelmes ifjúval, Drugeth Dezsővel, atyja várában találkozunk Magyarországon és az öreggel, ki Kopai régi barátján elkövetett árulását siratván, remeteéletet élő barátja és felesége sírjánál. A körülményeknél fogva azt várnák hogy az ifjú Drugeth atyját a neki eljegyzett Bianka megérkezésére előkészítse, és azon akadályt leküzdjék, miket az öreg netalán e házasság elé gördítene; azonban Drugeth Dezső inkább, mintsem szívét egy perczig is kiöntetlenül hagyná, jegyesét bevárván, addig is egy kicsint szerelmeskedik a börtönörnéének vélt leánynyal Marival, mi pedig még furcsább: tulajdonképen neki magának e szerelmeskedésre nincsen nagy kedve, hanem ezen időtöltésre inkább olasz szolgájának, Anichinonak rábeszélő kényszerítései által leiratik. Azonban a szegény leány e tréfát félreérti és Drugethbe minden tüzével annyira belé szeret, hogy neki születésének titkát is kibüffenti, mondván: „Fogadd el im titkommal éltemet. Legyen sajátod, őrizd, vagy tiporj el, A mint szived sugallja“.-----------E fölfedezés Dezső szerelmeskedését hivatalos szerelemmé emeli, minővel a kis Marinak apja által okozott szenvedései engesztelődéséért tartozik; e hivatalos szerelmében az ifjú lovagot erősíti apja is, ki észrevétlenül kihallgatta Mari vallomásait (még tragoediában is hallgatózás, mint indok, már ez ugyan csak sok!) Az öreg Drugeth most Visegrádra siet, hogy a Zách ivadékát még mindig nyomasztó törvényes halálitéletet megsemmisítse és Marit fiához adhassa.