Magyar Tanügy, 5. (Budapet, 1876)

300625 ELŐFIZETÉSI FELHÍVÁS a „MAGYAR TANÜGY“ ötödik 1876-diki évfolyamára. Szerkesztők: Dr. Heinrich Gusztáv és Dr. Kármán Mór. Megjelenik évenkint tízszer (szeptember és október hónapok kivételével, minden hó 15-én), 4—4 íves füzetekben. A »Magyar Tanügy« ötödik évfolyamába lépett. Munkatársai napról-napra szaporodtal­, Olvasóközönsége nőttön nőtt, — célja, iránya kezdettől fogva egy és ugyanaz volt, és az marad jövőre is, — a­mit ma egy éve mondtunk e helyen, ismételhetjük ma is. A »Magyar Tanügy« eleitől fogva külön állást foglalt el laptár­sai körében. Nemzeti közügy­nek kívánt szószólója lenni s azért nem tartá helyesnek, ha oktatásügyünk jelen átalakuló szakában kiválólag egy speciális érdek kielégítését tartotta volna szem előtt. A »Magyar Tanügy« azért a nemzet közoktatásügy minden ágára egyaránt terjesztette ki figyelmét, egyetemes közoktatásügyi folyóirat volt és marad jövőre is. Sőt a szerkesztőség azon lesz, hogy a folyóirat egyetemes jellemét még nagyobb mérv­ben előtüntesse, s azért az új évfolyamban főleg a népiskola ügyére, de különösen a nagyfontosságú tanítóképezdei ügyre kíván nagy súlyt fektetni. Sikerült ez irányban hazánk legjelesebb tanférfiait meg­nyernünk, kik a népiskolát és tanítóképezdét szakadatlanul s összefüggésben tárgyalni fogják. Hogy lapunk az egyetem és középtanoda ügyét nem téveszti szem előtt, hogy ezek mindig fontos tárgyai lesznek tanulmányainknak : arról kezeskedik a szerkesztők állása és munkaköre, kik azon szerencsés helyzetben vannak, hogy a főtanoda és középtanoda köreiben munkálkodva, mind a két intézet igényeit és szükségeit behatóan ismerhetik. Ezeken kívül egy oldalról az »Irodalom«, más oldalról a »Külföld« rovatai fognak az eddiginél nagyobb s széles­ méltatásban részesülni. A »Magyar Tanügy« szerkesztői némi büszkeséget helyeznek abba, hogy hazai közoktatásügyi irodalmunkat, lehető teljességében és jeles szakférfiak által ismertették : — jövőre a tudományos irodalmat is nagyobb körben vonják be folyóiratuk keretébe és több súlyt fognak fektetni a külföldi irodalom méltatására is. A »Magyar Tanügy« kiadói és szerkesztői évenkint 40 ivet ígértek olvasóiknak, de 1873-ban nem negyven, hanem negyvenkilencz ivet; 1874-ben pedig nem 40, hanem ötvenkilencz ivet adtak — és még 1875-ben is, midőn a folyóirat alakja nagyobbodott és írása sokkal tömörebbé vált, a köteles 40 ív helyett 45 ívvel kedveskedtek olvasóiknak. Jövőre is ily formán leszünk. Nem ígérünk többet negyven ívnél, de hol a tárgy érdekes vagy sürgős volta áldozatot kíván tőlünk, ott azt legnagyobb készséggel és örömmel hozzuk, mert nem az anyagi, hanem a szellemi, az ügyre háramló haszon lelkesít bennünket fáradozásainknál. Dacára a lap tartalmi és terjedelmi nagyobbodásának, melynek érdekében alakját és betűit is megváltoztattuk, ugyanaz marad előfizetési ára a jövőre is, mint eddig . Egész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr. Azon reményt tápláljuk, hogy hazánk tanintézetei és tanférfiai, kik eddig oly nemesen pártolták a »Magyar Tanügy« törekvéseit, ezentúl sem fogják elhagyni azon vállalatot, mely a hazai közoktatásügy és munkásainak érdekeit képviselte. MAGWK IHHMANNCS AKAlfett ' mwruh

Next