Magyar Tanügy, 6. (Budapet, 1877)
1877 / 1. szám
A PAEDAGOGIA ALAPVETÉSE. 3 vagy theoretikus hajlamok és metaphysikai princípiumok voltak irányadók, még tisztább, előítéletet nélküli vizsgálódás eredményei sem igen voltak alkalmasak, hogy a nevelés különböző feladatainak és eszközeinek meghatározásában irányadók legyenek. Az etnikusok ritkán keresték az erkölcsi élet egyes mozzanatainak analytikus taglalásában, még ritkábban fejlődése fokozatának fejtegetésében problémájuk megoldását, szemek előtt inkább valamely végállapot, kívánatos célkitűzése lebegett. Márpedig a paedagogiának és amarra van szüksége. A nevelés törekvése oda irányul, hogy az emberi lélekben teremtsen az erkölcsösségnek hazát ; e törekvésében csupán oly elmélet gyámolíthatja, mely a lelki élet fejlődő jelenségeiben kész felkutatni az erkölcsösség egyes elemeit. Hisz még a köz tapasztalat sem kételkedik a felett, hogy különbség teendő a gyermek, az ifjú, és később a férfiú erényessége között, mégpedig oly értelemben, hogy az élet mindenik fokát megilleti a maga erkölcsös alakulata. Nem mint egyszer mindenkorra megállapított vég áll az ember előtt hivatása , lelki tudatosságának haladásával az egyén mind magasb és magasb célokat ismer, valamint a népre is műveltsége emelkedésével, története fejlődésével új meg új, előbb nem csak meg nem valósítható, de teljesen ismeretlen erkölcsi feladatok megoldása vár. Az erényesség oly fogalmazása lehet tehát csak a paedagogia alapja, mely a fejlődés ezen tényét felismeri és nem csupán a végcélra nézve nyújt irányadást, hanem pontosan megjelöli az utat, mely hozzá vezet, az erényes haladásnak egyes stádiumait is. E célból és ily értelemben akarjuk tehát előbb is az erkölcsös életnek, mint lelki jelenségnek tényezőit megismerni, aztán mindezen egyes tényezőnek fokozatos befolyását mérlegelni és megállapítani. A psychologiai analysis legyen feladatunk megoldásában segédeszközünk. Az erkölcsös élet az ember törekvéseiben, határozottan cselekedeteiben nyilvánul , de az erkölcsi ítélet, mindennap tapasztalhatni, szintoly határozottan kárhoztatja mulasztásainkat, mint ferde cselekedeteinket. Figyelmessé tehető tapasztalat arra, hogy az erkölcsös élet megértésében nem szabad megállapodnunk a külső tettek megfigyelésénél. Az erkölcsösség ítélőszéke elé vonja az emberi lélek minden mozzanatát, magunk viselete legsajátosabb módjait, ha ezek vagy ha csak következményeik is emelő vagy sújtó hatással vannak törekvéseink és tetteinkre. Ez útmutatás szerint, ha megfelelő teljes képét akarjuk nyerni az erkölcsösségnek, meg kell figyelni lelki életünk minden tényezőjét, mely közreműködhetik cselekedeteink alakulásában, meg kell különböztetnünk a cselekvés fogalmának alkotó jegyeit. Úgy hiszem, négy mozzanat az, mi által minden emberi cselekedet más rokonjelenségtől különbözik. Legelőbb is kétségtelen, hogy csak érző lélekben helyes az érzet, amint lelki életünk alapja, az választja el egyszersmind 1* van