Népi kultúra – Népi társadalom 1. (Az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve, 1968)

K. KOVÁCS LÁSZLÓ: A közös fejős-juhnyájak tej haszonvételi formái Erdélyben 1900 körül

ről — már bemutattuk.13 Szerepel a bemutatásban a ,,kilós-szer" is, de csak röviden, vázlatosan, azt ez alkalommal ismét tárgyaljuk, illetve ada­tokkal kiegészítjük. Eltekinthetünk ez alkalommal a közösségek megalakulásával kapcsola­tos módok és hagyományos szokások bemutatásától is, miután arról már írtunk 14 és FÖLDES László is közölt leírást,15 de érintették azt más szerzők is.16 Az ún. „bemérés", „összeadás", továbbá az ún. „rend" módozatait, kialakítási rendszerét sem kell ez alkalommal tárgyalnunk, miután azt már közöltük, illetve részletesen kidolgoztuk korábbi munkáinkban.17 Ezek után vegyük sorra az eddig részletesen még nem tárgyalt rendsze­reket, abban a sorrendben és a sorszámukat is meghagyva, ahogy a fenti összeállításban szerepelnek. A NAPOS-ESZTENA, VAGY NAPITEJ-SZER (3.) A tejhaszonban való részesedésnek ez a módja alkalmazza a tavaszi, úgy­nevezett bemérést, vagyis azt, hogy a közös nyáj fejésének a megkezdése előtt minden egyes gazda — a közösség ellenőrzése mellett — megfejte a juhait. A „juh-mérést" rendszerint a déli órákban végezték és az mindig ünnepélyes aktus volt. Mérő edényekül ennél a rendszernél is a kupát hasz­nálták, de a kupa részegységeire itt nemigen került sor, legfeljebb a félkupa­tejet vették figyelembe. A rendszer lényege az volt, hogy akinek a juhaitól kifejték a közösség által előre megállapított alapegységnyi tejet, az jogosult volt az egész nyájat egy napig fejni, illetve egy napig az ő részére fejt a pásztor.18 Az alapegység­nyi tej, vagy ahogy a legtöbb vidéken nevezték, az egy napi­ tej mennyisége vidékenként változott, amennyiben 1., 2., 3., esetleg 4 kupa­tejben állapí­tották meg. A szegényebb mezőségi, szilágysági falvakban pl. 1 vagy 2 kupa tej volt egy napi-tej, míg a gazdagabb falvakban, pl. a székelyeknél a Kézdi­medencében 3 — 4 kupa alkotott egy napi-tejet. Szigorú táji rend azonban nem volt a kupa mennyiség tekintetében. A szegénység, vagy tehetősség, azaz a társult gazdák juhainak a száma határozta meg, hogy hány kupában áll a­ 13 Vö. K. KOVÁCS László, 1947, 1961 és 1962 alatt közöltekkel. 14 Vö. K. Kovács László, 1947, 1961, 329 — 336.; 1962, 39 — 216. Ez utóbbi helyen a vonatkozó irodalmat is közöljük. 15 FÖLDES László, 1961, 307 és kb. 16 Az irodalmi hivatkozásokat lásd K. KOVÁCS László, 1962, 39—216, továbbá VXJIA Romulus, 1964. 17 Lásd a 13. és 14. számú jegyzetek alatt. 18 A pásztort a Mezőségen pakulár-nak nevezik, ugyanígy hívják románlakta vidé­keken is, míg a székelyeknél fejőpásztor, juhpásztor a neve.

Next