Népi kultúra – Népi társadalom 1. (Az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Évkönyve, 1968)
K. KOVÁCS LÁSZLÓ: A közös fejős-juhnyájak tej haszonvételi formái Erdélyben 1900 körül
K. KOVÁCS LÁSZLÓ A KÖZÖS FEJŐS-JUHNYÁJAK TEJHASZONVÉTELI FORMÁI ERDÉLYBEN 1900 KÖRÜL A történelem folyamán — földrajzi tényezők következtében — Erdélyben mindig jelentős szerepe volt a kisállattartásnak, ezek sorában is a juhtartásnak. Nemcsak a magashegyi, havasi legelőket hasznosították juhnyájak által, hanem a juh Erdély-szerte létalapja volt a népi, paraszti háztartásoknak. Részt vett a juh a földmívelő gazdálkodásban is: az ugar volt az egyik legfontosabb legelője. Az ugar a juhtartás által hasznosítódott, miközben a juh legelése által irtotta a gyomot, trágyája által (a kosarazással) javította a talaj termőképességét, tejével, húsával táplálta, gyapjával, bőrével pedig ruházta a népességet. A juhtej, illetve a juhtúró mindig fontos néptáplálék volt Erdélyben, akárcsak Alföld-szerte a szalonna. Az egyes háztartásokban tartott — többkevesebb — juh haszonvétele hús, gyapjú és prémbőr tekintetében nem okozott a tulajdonosoknak semmi nehézséget. Ha azonban tejtermékeket: sajtot, vajat, ordát, és a legfontosabbat, túrót akartak gyűjteni, ahhoz már bizonyos számú (60 — 120 — 250 — 450 db) juh együttes fejesére volt szükség. Ennyi fejős juha azonban csak kevés családnak volt.3 Kosarazni is csak nagyobb (az imént említett) létszámú nyájakkal volt érdemes és lehetséges.4 Ezek a körülmények indították a juhtartókat arra, hogy egymással 1 Ezzel kapcsolatban utalhatunk korábbi tanulmányainkra (vö. K. KOVÁCS László, 1947, 1961 és 1962 tételek alatti irodalommal), továbbá ifj. Kós Károly, 1947; — FÖLDES László, 1961; — DUNÁRE Nicolae, 1964; — VTJIA Romulus, 1964; — VAKARELSKI Christo, 1956. alatti tanulmányokra, ill. műre, valamint a Földes—Gunda— Belényesy szerkesztette. Viehzucht und Hiltenleben in Ostmitteleuropa (Bp. 1961.) gyűjteményes kötet egyes tanulmányaira. 2 Vö. K. KOVÁCS László, 1962. VI. fejezet és uo.: 1967. alatti tanulmányával. 3 Kivéve azokat, akik éppen juhtartásból éltek. Erdélyben a Déli-Kárpátokban, Háromszéki-havasokban, a Gyalui-, Radnai-, Kelemen-havasokban stb. elsősorban a románok éltek juhtartásból; az ő soraikból kerültek ki a juhtartó nagyvállalkozók az ún. Berszánok is. Vö. DUNARE, 1964; — VTJIA, 1964; — MORARIU, 1937; — PRECUP, 1926; — KUBIJOVIC, 1934; — SOMESAN, 1933. — és DRAGOMIR N., 1924—25 s az ott található irodalommal. 4 K. KOVÁCS László, 1961, 360. sz. jegyzet, és 1962. IV. fejezetben a kosarazás és kosarazási jog a közös nyájaknál. — FÖLDES, 1961, 321 — 322.