Népi kultúra – Népi társadalom 19. (Az MTA Néprajzi Kutató Intézetének Évkönyve, 1998)

FÜLEMILE ÁGNES: Királyok nemzeti viseletben (Példák A nemzeti elemek megjelenésére a 19. századi európai udvari öltözködésben)

AZ UDVARI ÖLTÖZKÖDÉS JELLEMZŐI A 18—19. század fordulójáig az udvari öltözködés a korabeli divatnak formalizál­tabb elit változata volt és az udvar szerepe a divatváltozások gerjesztésében megkér­dőjelezhetetlen. A ceremoniális udvari öltözetekhez drága nemesfém hímzésű nehéz selyem- és bársonyanyagokat használtak. A nők részére a különlegesen bő vagy széles abroncs (mint a 18. századi „panier") használata kötelező volt. A 16. és 17. században gyakran terjedelmes szárnyasujjak egészítették ki a reprezentatív öltözeteket. A 18— 19. század fordulójától azonban egy konzerválódási folyamat indult el és ettől kezdve az udvari viseletek nem, vagy csak szelektíven, a saját logikájuk szerint követték a változó divatot. Megkülönböztető minőséget és jelentést kezdtek adni az udvari és ceremoniális öltözeteknek, hogy megelőző történeti stílusok öltözeteit vagy azok egy­egy elemét „zárványszerűen" megőrizték, hangsúlyozták, újraértelmezték. Ettől kezd­ve a fő követelmény nem a divat egy luxusváltozatának érzékeny követése, hanem a „munkaruhának" tekintendő uniformizálódó hivatalos udvari öltözetekre vonatkozó előírások betartása volt. (Az udvari társadalom öltözködésének és a divat útjának különválása egyidejű volt a professzionális divatipar létrejöttével is. Mindemellett az udvaroncok az informális alkalmakra ugyanúgy a napi divatot hordták, mint koráb­ban. Más kérdés, hogy „munkaidejük" nem járt le, a magánéleti szféra nem különült el a szolgálattól, az udvar belső élete kitöltötte idejük jó részét.3) A 19. században is, a korábbi hagyományoknak megfelelően, az udvari öltözeteknek különleges minőséget kölcsönöztek az arany- és ezüsthímzésű, ékszer-kiegészítőkkel kivarrt, bőséges terje- MANN Tamás népművészet és paraszti társadalom kutatásának eredményeként ma már axióma, hogy a 19. században a térség rurális népességének a polgárosodás és nemzeti ébredés hatására kialakult politizáltabb és öntudatosabb társadalmi énképe miként és hogyan vezetett a tüntetően parasztos ízlésű, önálló és öntu­datos, gazdag kifejezőkészséggel bíró magyar, illetve kelet-közép-európai népművészet rövid életű, de annál erőteljesebb felfutásához. A viselettörténet főleg Magyarországon és Lengyelországban, ahol a népes és rendkívül rétegzett nemességnek nagy hagyományú sajátos öltözködési stílusa alakult ki, elsősor­ban a nemesi díszöltözetek történeti alakulására, az oszmán—török hatások kimutatására, illetve a belső fejlődésű jegyek elemzésére törekedett. DÓZSA Katalin kutatásainak köszönhetően ma már többet tudunk a magyar díszöltözet 19. századi újraéledéséről, divattá válásában a szabóipar szerepéről és a nemesi, illetve városi polgári rétegek differenciálódó nemzeti stílusú öltözeteiről. (Pl. F. DÓZSA 1977, 1991.) Kevés szó esik azonban a királyi udvar szerepéről, alkalmazkodásáról e folyamathoz. Pedig érdemes együtt látni ugyanannak a jelenségkomplexumnak a különböző vetületeit, a nemzeti stílus megalkotásának az udvar szintjén megjelenő kísérleteit.­­ Itt most a spanyol udvar formalitásaival nem foglalkozunk. Az európai udvari öltözetek és udvari kultúra általános megismeréséhez lásd: ARCH— MARSCHNER 1987; CAMPBELL 1989; CUMMING 1989; DICIDENS 1977; FINNESTONE— MASSIE 1981; MANSFIELD 1980; STRONG 1973. A cikk megírásához archivális és múzeumi tárgyanyag elemzésére is sor került a Costume Institute of The Metropolitan Museum of Art, New York, a Royal and Ceremonial Dress Collection at Kensington Palace, London és a The Heinz Archive and Library of National Portrait Gallery, London gyűjteményeiben. A kutatásokat a Fulbright és a Soros Alapítvány ösztöndíjai tették lehetővé. Ezúton köszönöm Beth Albertynek és a Costume Institute of The Metropolitan Museum of Art munkatársainak, valamint Joanna Marschnernek a Royal and Ceremonial Dress Collection at Kensington Palace kurátorának értékes segítségét.­­ A svéd udvarhölgyekről mint foglalkozás- és státuszcsoportról, a kiválasztódás presztízsszempontja­iról, életvitelük strukturáltságáról lásd: RUNDQUIST 1986.

Next