Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879)
Lauka Gusztáv: Petőfi nősülése
104 LAURA GUSZTÁV : PETŐFI NŐSÜLÉSE. A második az ékes tollú főjegyző és Bajzának kedvenc költője. IV. A harmadik szépirodalmunk egyik legnagyobbja és leg-í dicsőbbje, a ki most már az egész világé, helyet nyervén mindazok között, a kik műveikkel a múlandóságot legyőzték. Erős és maradandó szem azon láncban, amely a jelent a jövővel összeköti. Mindhárman egy nagykárolyi táncvigalomra utaztak. Fellegtelen őszi nap volt. Az ernyő hősébe beragyogó tiszta fény, a mezők virágillatával fűszerezett enyhe levegő vidám kedélyben tárták az ifjú és különben is gondtalan utazókat. Mindannyian ifjak még, gondban szegények, de eszmékben gazdagok, oly tanúságos és kedves társalgást folytattak, aminőt csak valódi költők és szellemes emberek alkothatnak. Ki hitte volna akkor, hogy a halványan gyöngének látszó Riskó legyen köztük a legtartósabb és legerősebb. Pap Endre hat, Petőfi Sándor három év múlva, csak a halhatatlanok között voltak említhetők. Riskó él, de szívhez szóló, megható és lelkesítő lantja e két sírnál elnémult örökre. A hű barát lantját temette el dalnoktársaival. Petőfi már ekkor egy gyöngéd kezek által font kosarat s egy gyászfátyolt hordott keblében ; de a gondviselés nem engedte a cipruslombok árnyaiban fejlődő rózsákat elhervadni. Szívsebe nem könnyen ugyan, de mégis begyógyult. Csak koszorúsunk hiúságának hizelegtek, akik azt hitték és állították, hogy a gyönyörű elegia halottja ha életben marad, kezével és szívével Petőfit boldogítja. Etelka életet adott e szép költeménynek, de ő a halhatatlan számára már élve is halott volt. Útközben a nagy károlyi szépek is szóba jöttek. Riskó, aki elegáns külsejével, finom modorával és szellemes tár