Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879)

Kertbeny Károly: Petőfi arcképeiről

KERTBENY KÁROLY : PETŐFI ARCKÉPEIRŐL. 15 kik figyelmesen s érdeklődéssel hallgatták minden szavát. Hogy Petőfi mikor kezdett hozzám simulni, — azt egy más alkalommal­­1877-ben már elbeszéltem. 1­845 január vagy február havában lett szívélyesebb irántam , egy ízben egész váratlanul «Te Kari!» megszólítással közeledve felém. Ez időtől fogva nem egyszer késő éjeiig elcsevegtünk a Fillin­­ger-kávéházban s nem egy éjet töltöttem fekete bőr­ diván­­ján, midőn megkésve, nem mertem alkalmatlankodni szü­leimnek lakásán. Leírtam már azt is: egy éjjel miként esküvöm meg neki, hogy nevét egykor a külföldön is «híressé» teszem. Benső megnyugvással mondhatom el, hogy megtartot­tam esküvésem­et! * * * E hosszas bevezetést előre kellett bocsátanom, hogy olvasóim megérthessék, miért tartom magamat illetékes bírónak Petőfi Sándor arcképeinek megítélésében. Tudomásom szerint eddig öt oly képe van Petőfinek, mely a költő életében, természet után készült. A legelső azon arckép volt, mely őt állva, félig az ég felé tekintve, s két karját hátra téve ábrázolja. Ez a rajz Vahot Imre «Divatlapja» julius 3-diki (14-dik) számának mellékletét képezte s rajzolójának , érdemdús művészünk Barabás Mik­lósnak hozzám e tárgyban intézett levele szerint is 1845 tavaszának elején készült. A nagy nyolcadrét alakban készített kőrajz, melyet néhány nap előtt újra figyelmesen megszem­léltem , művészi kéz által előállítva, tagadhatlanul leg­találóbb arcképe Petőfinek. És még­sem az, a­mi Petőfi valóságban volt. Ég felé néző szemei valami ájtatos, senti­­mentális kifejezést kölcsönöznek neki, mely teljesen hiány­zott nála. Nem tudom, maga a költő választotta-e ezt a keresett állást, de annyi bizonyos, hogy benne csak alig ismerhetünk a «mogorva Petőfire». Felállása, homloka, orra, szája és füle azonban teljesen megegyeznek azon daguerrel-

Next