Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 1. (1879)
Jókai Mór: Maguk ketten
JÓKAI MÓR : MAGUK KETTEN. 3 tyát. Az egész podgyászvonat meg volt már mentve a szűk defiléen keresztül. Utána vonulhatott a blokkozott hadsereg is. — No jójeakát, Frau Rézi ! Mingyárt megjövünk, csak vacsoráim megyünk. — No isz onnan ugyan hamar megjöhettek ! — dörmögé az öreg sárkány. Egyiknek a zsebében sem volt már reggel egy garas sem. Azok pedig nem jöttek többé vissza. A neugebaud szegletén ott várta őket Horatius Flaccus a csizmákkal és mellényekkel, s azzal aztán «ki merre lát! nagy a világ!» Olyan tréfás dolog ez, hogy az embernek a könye kicserdül rá, mikor eszébe jut. — Ez volt a magyar irodalom fényszaka ! Pár év múlva két megnézni való alak találkozik össze a bálvány-utcában. Az egyik egy magas szál dandy, fényes cilinderkalapban, fehér mellényben, fekete frakkban, fénymázos topánban, szeme előtt becsiptetett monoclival, a másik egy olyan attiladolmány tulajdonosa, amilyent se az előtt, se azóta nem viselt halandó ember, igazi Bendegúz mintára bútorszövetű atlaszból, amihez Ortelius Redivivus szolgált divatképül; a fején pedig olyan kalap, aminőt Tinódy Sebestyén akasztott a szegre utoljára. A két összetalálkozó örvendve, kacagva dől egymás karjába. — Hát kend hol jár itt? (Tompa Miska hozta be, hogy egymást «kendnek» nevezzük : Petőfi így szólította a választottait.) — Bizonyosan egy dolgot keresünk. — Mond Pálffy Berti.— A Frazi Rézi házát. Azt ám! Mind a kettőnek fölvitte Isten a dolgát. Pálffy Berti megkapta az Odescalchi hercegfiukért a nevelői fizetést, Petőfi meg a János vitéz honoráriumát, kemény száz forin