Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 6. (1881)
1881 / 1. szám - Váradi Antal: Tinódi Sebestyén
* * * 4 VÁRADI ANTAL : TINÓDI SEBESTYÉN, mint hazafi a hős jelzőt, mint ember a páratlan melléknevet. Mint hegedős ihletett lelkének igaz felbuzdulásában hat a nemzetre és becsületet szerez magának maga népe, kora s a következő idők előtt, mint hős végig csatázza a kor hadait, megsebesül s mikor bal kezét nem birja, a jobb még mindig forgatja a tollat, mint embert páratlan hívsége urához Török Bálinthoz, annak családjához, barátaihoz, mindenkihez, szeretetreméltósága, kedélye, kitartása, fáradhatatlansága s egyenes lelke a kor legjobbjai közé sorozzák. Üres helyet töltött ki az akadémia a költészet történetének kincsei között, midőn Tinódi összes munkáit az avatott tollú Szilády Áron által a magyar nemzet kezeibe adja. Ez a munka lesz vezérfonalunk. Ha Tinódit, munkálkodását egészében akarjuk látni és becsülni, ismernünk kell a kort, amelyben élt, ismernünk kell a tizenhatodik század szellemét. Az erős nemzeti lélek tanúsága ez a kor. Egy részbe sodort hajó gyanánt hánykódik a nemzet. Ostrom kívül, láng belül. Mint a félig megölt áldozat teste fölött a martalócok, osztozkodnak már a zsákmányon, megsokasodott elleneink. A század bevezetése — egy Ulászló szerencsétlen, préda és képtelen kormánya. A trón nyomorúságának betetőzéséhez még csak egy II. Lajos kellett, hogy az olygarchia nyakára hágjon mindannak, a mi dicsőséges Mátyás korából Ulászlóék gazdálkodásán át véletlenül még fönmaradt. Ezek a szerencsétlen körülmények, gyenge király, pártos urak, féktelenség a nemesség közt, bizalmatlanság a trón iránt, rablás és kegyetlenkedés a hatalmasabbak részéről — megérdemlett záradékukat nyerték a mohácsi vészben. * Knoll Károly akadémiai könyvkereskedése 1881.