Koszoru. A Petőfi-Társaság havi közlönye 8. (1882)
1882 / 4. szám - Kossuth Lajos: Levél Szana Tamáshoz
290 KOSSUTH SZÉPIRODALMUNKRÓL. Innen a nehézség, melylyel önöknek birkózniok kell. Az ellen kell úszniok s az ár hatalmas, mert a szokás árja, mely mentiben nem apad, hanem dagad. Önöknek nem csak egyes írók könnyelműségével vagy silányságával, s azon kiadóknak «non élet» elvű üzérkedésével, kiknél az üzlet mérlegében az erkölcsi rugók nem számítanak, hanem egy társadalmi betegséggel is van dolguk, mely nélkül amazok tért nem nyerhetnének. Csak azt szokás vásárra vinni, ami vevőkre talál ; amit nem vesznek, annak árulása hamar elmarad. Társadalmi betegségeknél pedig nagyon nehéz a gyógykezelés, s kellemetlenséggel is jár. Darázsfészek, melybe belenyúlni olyan vállalat, melyhez amolyan «robur et ms triplex circa pectus» kell, aminőt Horác az első hajósnak tulajdonít. Hanem a cél megérdemli,, hogy a nemzet jövőjét szívükön viselő jobbak között akadjanak, kik valósításának szentelik életüket. Ön panaszosan említi, hogya magyar szépirodalom idegen példányképek hatása alatt cosmopolisticus jelleget öltött s az idegen termékeknek, köztük gyakran a selejteseknek is, egész áramlata özönlött a hazába, megmételyezve a nemzeti érzületet, a jó ízlést s nem egyszer az erkölcsöket» . Ha a magyar szépirodalom oly cosmopolisticus jelleget öltött, mely a nemzeti érzületre elmosólag hat, ez több, mint baj; ez valóságos veszély, melynek következései kiszámíthatlanok. Európa nemzetei közt egyetlen egy sincs, melynél a nemzeti érzület eleven fentartása oly döntő súlylyal nehezednék a történelem elmészetének mérlegébe, mint a magyarnál. A viszonyok, melyek Magyarország szomszédságában megteremtettek, kapcsolatban a belföldi zagyva elemeknek mesterségesen is szítogatott kifelé nehézkedésével, oly vihart jeleznek a láttávolban, melynek késhető, de ki