Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 9. (1942-1943)

1943 / 4. szám - Hegedűs Loránt: Jókai és kora (Tanulmány)

Nézze! — mondtam ismeretlen látogatómnak. — Jókai po­litikai története a 48-as forradalommal kezdődik, ahol Petőfi Sán­dorral együtt beállt a szabadságharc hősei közé. A legkülönösebb az, hogy bár Jókai egész politikai működése alatt a Deák-párthoz tartozott és szívvel-lélekkel küzdött a 67-es eszmékért, titokban mindig valamely lelkes rajongás volt benne Kossuth eszméi iránt, mintegy transzparensen keresztül, úgy törnek a szabadságharc álmodozásai minden munkáján keresztül. A legjellemzőbb erre, az a fölséges búcsúbeszéde, amelyet Kossuth temetésén mondott. Jókaiban önkéntelenül mindig feltámad a szabadságharc lelke, ami egyúttal azt is jelenti, hogy még legutolsó regényében is visszavágyik a délibábok világába. Aminek bizonyítéka az, hogy egyik utolsó nagy regényét ,,A sárgarózsát, megint a déli­bábok alakjai közül merítette, így következik aztán az el, hogy a magyar közéletnek bármilyen alakja kerül is elő. Jókai vala­melyik életregényében, mint valamely káprázatl­an, az élő alakok mind jókaizmusokká változnak át. Ha megfigyeli! — szóltam emberemhez — a magyar gentinossztály egész lelkülete, egy nagy darab jókaiizmus, úgy humorában, mint tragikus vergődéseiben. Ha közelről megnézi az ember Jókai összes regényeit, akkor arra fog rájönni, hogy Jókai mindig önmagáról beszélt. Jókai minden regényében az igazi hősök külsőleg vannak galvanizálva, belső lényük volta­képpen — maga Jókai! Ezért érthető, hogy fölséges humora az abszolutizmus alatt, be tudta sugározni az egész nemzetet. Ha összehasonlítjuk az angol regényírókat, Thackereyt és Dickenst Jókaival, a különbség nem abban van, hogy mindenik valamelyik másik epizódját lépteti elő az életnek, hanem abban, hogy regé­nyének belső formái és epizódjai közt, mindig egyszerre megint ő maga szólal meg és ráismerünk arra a Jókaira, aki maga­ magát elleplezi alakjai révén. Felhívtam látogatóm figyelmét arra, hogy akik Jókai köz­ismert tarokk partijait ismerték és annyiszor megírták, különö­sen Mikszáth fölséges karcolataiban, voltaképpen a Jókaizmusnak tarokk kártyáit ismerték meg, melyek nála egyúttal a politikát is képviselték. Érdekes megfigyelni azt, hogy humoros tarokk játszmáin ő keresztülviszi a magyar politikai életnek úgy a gentri korszakát, mint a társadalom belső szétkapcsolódásait. Hogy mennyire benne van ő saját maga a belső jókaizmusokban, azt legjobban bizonyítja az, hogy bár a szabadságharc még min­ 201­0

Next