Koszoru. A Petőfi Társaság közlönye Új folyam 10. (1943-1944)

1944 / 5. szám - Gáspár Jenő: Petőfi 1844-ben (Tanulmány)

PETŐFI 1844-BEN » ÍRTA: GÁSPÁR JENŐ I. Talán nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy Petőfi rövid, válto­zatos és szenvedésekkel teli életében legsorsdöntőbb­­esztendő az 1844-ik. A húszéves költő végigjárta a szenvedések infernóját, amely­nek mélypontja a debreceni tél volt 1843-ban, mikor a nélkülözések­től és a betegségtől meggyötörten már-már a megsemmisülésre gon­dolt s végső kétségbeesésében mindent egy lapra tett fel: verseinek első kis füzetére, amellyel elindult meghódítani a magyar Parnasz­­szust.. Végeszakad a vándorlásoknak, a színészet és a költészet között vergődő kóborcigányéletnek, Pesten állandó elfoglaltságot kap, sze­rény, de mégis biztos jövedelemmel, belekerül az irodalmi élet zajlá­­sába, kibékül szüleivel, életkedve megjön, érzi magán a nap éltető melegségét, külföldi költőkkel foglalkozhatik, egyszóval egyenesbe lendül költői pályája, amelynek lesznek még válságai és rossz perió­dusai, de már többé nem lehet megtagadni tőle az érvényesülést, a felfelé jutást s azokat a csúcsokat, amelyek Petőfi költészetét jelen­tik. És ebben az esztendőben jelenik meg első versgyűjteménye, a Versek A helység kalapácsa és születik a János vitéz. Centennáris megemlékezéseink­­során a múlt esztendőben a költőt a debreceni pokolban hagytuk el Fogas Józsefné, a debreceni színház jegyszedőjének kis kunyhójában, a zsírszagú város szélén, ahonnan cseppet sem vigasztaló kilátás nyílt a város akasztófájára. A dermesztő hidegben a költő meggyötörten, lefogyva, éhezve, szinte saját vérével körmölte verseinek első füzetét, amellyel mindenáron Pestre akart jutni, hogy kiadót s rajta keresztül nyilvánosságot sze­rezzen magának. Az emberséges Fogas Józsefnén kívül egyetlen egy barátja élt Debrecenben, Pákh Albert, akiben bízhatott s akihez éle­tének nagy válságában fordulhatott. Február elején annyira erősnek érezte magát, hogy megkockáztathatta a Pestre vivő gyalogutat, de az út előtt még rendeznie kellett adósságait. Százötven váltóforintnyi tartozása állt fenn Fogas Józsefnénál s erős becsületérzése nem en­gedte, hogy csak úgy bohémesen hagyja ott Debrecent. Elment tehát Pákh Alberthez s megkérte, adjon egy kötelezvényt, amelyben jótáll azért, hogy százötven váltóforintnyi tartozását Fogasnénál negyvenöt nap alatt meg fogja fizetni. Pákh Albert szó nélkül aláírta a kötelez­vényt s mikor megkérdezte, miben bízik, hogy negyvenöt nap alatt az adósságot kifizeti, a költő összeírt költeményeire mutatott ezekkel a szavakkal: — És ha térdenállva kellene is házról-házra koldulnom, mégis bizonyos lehetsz, hogy napjára megküldöm az összeget. Elindulása előtt a debreceni diákok elbúcsúztak tőle s eléne­kelték A szerelem, a szerelem című dalát, amelyet Kovács József zenésített meg. Valami kis összeget is gyűjtöttek az útra s a költő

Next