A Petőfi Társaság Lapja, 1878. január-június (3. kötet, 1-26. szám)
1878-04-07 / 14. szám
A PETŐFI-TÁRSASÁG LAPJA. III. kötet. BUDAPEST, KÉT TÖRÖK KÖLTEMÉNY * 1. FELTÁMAD A NEMZET HŐSE. Feltámad a nemzet hőse, Feltámad hős Szulejmán. Hogy ha vihar, vész közelget, S ellen dúl a szent hazán. Felkap a hős fehér ménre, Fény sugárzik homlokán , Kardja fénylik, zászlaja leng, Győzelem jár nyomdokán. Ghazi Fazil, Evrenosz bég Adsebeg és übeki Voltak vele, hogy zászlaját Európában tűzte ki. * Két török költeményt van szerencsém bemutatni Nureddin nevű török költőtől, ki e néven nyolcadik a török költők sorában. Az I. Nuri biró volt, a II. Juszuf Nureddin név alatt ismeretes, a III. belgrádi születésű volt, a IV. Arabzade Abdul Baki Efendi, az V. Seikh Abdul Ahmed, a VI. Seikh Eszszejd Haszan Efendi, a VII. Dervis Ahmed. A nyolcadik, kinek két költeményét bemutatom, Hiszarli előnevet visel. Már Konstantinápolyban laktamkor ismerkedtem meg vele s jó baráti viszony jött létre közöttünk. A múlt nyáron újra találkoztam vele s ekkor még kiadatlan költeményei közül többeket adott át emlékül azzal a kéréssel, ha érdemesnek találom, mutassak be néhányat közülök a magyar közönségnek. Elválásunkkor azt adta tudtomra, hogy ő is felcsap önkénytesnek, el is ment Plevnába, s Oszmán pasa hadosztályában szolgált. Nemrégiben azt a hírt kaptam felőle, hogy Plevnánál elesett. Emlékének adózom tehát, ha költeményei közül néhányat a magyar közönséggel megismertetek. Az első költemény tárgyára vonatkozólag felvilágosító jegyzetet kell előbocsátanom. A törökök 1356-ban léptek legelőször európai területre. Orkhán szultánnak fia, Szulejmán pasa tűzte fel a hódítás lobogóját a Dardanellákban. A mondott évben magához vévén négy legvitézebb vezérét Hadsilbeki, Adsebeg, Ghazi Fazil és Evrenosz béget nyolcvan legjobb vitézével két tutajon átkelt a Dardanellákon s megtámadván a mai Csemenlik várat, azt vitéz küzdelem után a jóval hatalmasabb elenségtől elragadta. Szulejmán pasa a hóditó, nem sokáig élvezte hősi tettének dicsőségét ; a következő évben vadászat alkalmával elesett és szörnyet halt. Tetemei ott nyugszanak Bulakrban, a Dardanellák partján az általa építtetett sírkápolnában. E helyet a törökök szentnek tartják és a zarándokok messze földről felkeresik. Szulejmán pasából földöntúli lényt csináltak. Elmondták nekem a múlt nyáron is, midőn a Dardanellákban sírkápolnáját megtekintettem, hogy a néphit szerint Szulejmán égi fénytől környezve megjelent fehér lováns győzelmet aratott a hitetleneken. Azt is hiszik a törökök, hogy e hős újra fel fog támadni, ha netán a hitetlenek újra vissza akarnák nyomni a törököket Ázsiába s nem ogja engedni, hogy az általa európai partra kitűzött lobogó, szégyent vallva, onnan letépessék. E . B. 878. április 7. 14. szám. Most is együtt járnak vele. Együtt küzdnek hősileg, Hol ők vannak, népüket ott Ellenség nem dönti meg. Együtt küzdnek kemény harcot, Fogyatkozó népükkel: Győzelemre segitnek ők, Hiában nem vérzünk el. Fejünk felett, fenn a légben Szállnak mint egy égi kar Láthatatlan kezeikben Szörnyen pusztít Zulfikar. Ellenségünk szemeinek Rejtett lesz a látomány, Nem látja más hőseinket, Csak valódi muszulmán. Hályog száll a hitetlenek Szemeire sötéten S nem látják a csodalátványt Fenn ragyogni az égen. Mindenik hős kardcsapása Bárhová itt halált ad, Mig a hősre mért csapás csak Puszta léget találhat. Mindenik hős ezer helyett Harcol szörnyű viadalt : Mig az álnok dölyfös ellen, Körülöttünk mind kihalt. Akkor aztán fáradt hősünk Sírjába, tér lepihen, Győzedelmes lobogója Lenghet megint békiben. »Hős Szulejmán esdve kérünk Nézz le Oszmán népire : Sirlakodból jöjj fel hozzánk, Állj sergünknek élbre. Vihar felhők tornyosulnak Hazánk egén vészesen, Hitetlenek, kegyetlenek, Dúlnak a te népeden. Kelj fel kérünk, egy kicsinyég Sirlakodat hagyd oda ; Haramiáktól körülfogva Oszmánoknak otthona. Sírod földjét félezredig Magunkénak mondhatók ; Harcolánk, de tovább küzdni Nem bírnak a lankadok. *7