Studia Theologica Transsylvaniensia 2. (2001)
ELŐSZÓ A Studia Theologica Transsylvaniensia második számát azzal a szándékkal adjuk közre, hogy jelezzük „létezésünket”. És megpróbáljunk némiképpen eleget tenni annak az elvárásnak, melyet keresztény híveink és a hittudományok iránt érdeklődök támasztanak a gyulafehérvári teológiai tanárokkal szemben. Tudatában vagyunk annak, hogy már folyóiratunk címe is - elemzését lásd a Studia Theologica Transsylvaniensia 1. szám, Jakubinyi György érsek köszöntőjében - sokat követel tőlünk, erőnkön felül próbál meg bennünket. Folyóiratunk címével ugyan nem hivalkodni akarunk - mintha Erdélyben tényleg volna sajátos teológia, melynek közvetítői volnánk -, hanem ösztönző jellegével önmagunkat és olvasóinkat bátorítjuk. És hisszük, hogy szolgálni fogja ebben a régióban élő keresztény testvéreink önazonosságának kialakítását és megőrzését is. Régi óhaj, hogy Erdélyben egy római katolikus teológiai folyóirat napvilágot lásson. Veress Ernő (1892-1973), a 20. század nagy katolikus szellemi vezéregyénisége, már 1934-ben írt az erdélyi teológiáról „Theologia Transsylvaniensis” címen az általa szerkesztett Erdélyi Tudósítóban. Ajánlatos, hogy egy-két gondolatát hetven év távlatából felidézve a megfontolás tárgyává tegyük. Természetes, hogy külön erdélyi teológiáról nem beszélhetünk - írja -, de célunk lehet, hogy minél többen foglalkozzanak minálunk is a szent tudományokkal. Sajnálattal állapítja meg, hogy az egyházi berkekben és általában a keresztény társadalomban szellemi elárvultság, a szellemiek iránt tanúsított nagy közömbösség tapasztalható. Erdélyben hiányzik az egyházi tudományosság terén a lelkesítő és példaadó közhangulat, aminek következtében az alkotók lelkesedése is letörik. Minálunk nem születtek nagyszabású egyháztörténelmi, művészettörténeti, filozófiai stb. kézikönyvek. Pedig nem sok kellene, hogy az aléltságból alkotó emberekké váljunk. Konkrét ajánlatokkal is előhozakodik, többek között: „Márton Áron egyetemi hitszónoklatait éppúgy kiadhatná, mint Tóth Tihamér”, „Ahhoz, hogy erdélyi katolikus tudományosság virágozzék, nem egy pénztelen Akadémiára van szükség elsősorban, hanem lelkesedésre s meggyőződésre, hogy mindez elsőrendű szükségesség.” Mennyire aktuálisak ezek a gondolatok! Elsősorban lelkesedésre van szükség, s igényre - szerzők és olvasók részéről egyaránt -, amely a tudományos alkotókedvet felgerjeszti. A régi óhajok és új elvárások ötvözete késztettek írásra bennünket. Szeretnénk kifejezni már előre