Szépirodalmi Figyelő, 1860. november-december - 1861. január-október (1. évfolyam, 1-52. szám)

1861-05-16 / 28. szám

Szerkesztői szállás, Megjelenik e lap csütörtökön. Kiadó hivatal. hová a lap szellemi részét illető küldemé­nyek utasítandók : Üllői-út és Kisfaludy- Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai utcza sarkán 11-ik szám. szétküldéssel, félévre .K­ft. egész évre, 10 ft. hová az előfizetési pénzek s minden a­lap anyagi részét illető dolgok utasítandók Egyetem-utcza 4-ik szám. I-ső évfolyam. Május 16-án 1861. SZÉPIRODALMI­­ F I * . Y E L 0. 28-ik szám. MÉGIS VALAMI A FORDÍTÁSRÓL. II. A magyar fordító, miután eredetie gon­dolatával és, a mint mondók, ettől elválhat­­lan stílusával tisztában van, már a másik oldalra szól a hűség erénye is, mindenek feletti első, sőt egyetlen kötelessége a for­dítónak, magyarul, nemzetiesen magyarul írni. Más szóval : a fordítás olyan legyen, mintha a szerző az ő egész egyéniségivel, képzelődésivel és eszével tiszta magyar és magyarul beszélő családban nevekedve, ma­gyarul irta volna az illető munkát, úgy ma­gyarul, hogy azon semmi idegen it se érez­zék. - - Ő. „Ön ellent mond magának.“ — Én , mennyiben? — 0. „Egész egyéniségét kívánja egyfelől a szerzőnek, más szavával következteti nemzetiségiből. Avagy nem lé­nyeges alkotó része-e ez a nemzetiségnek?“ — Én , hogy ne volna? S aztán? — O. „Hidegen felel, a miből azt se tudom kiven­ni : elismeri-e vagy nem a hibás ellenmon­dást. Ezért igazában nem is tartoznám to­vább menni. Hanem most még jog helyett kegyben hagyom önt részesülni, *) és mon­dok még valamit, a mi tán felrázza egyked­­vűségiből. — Én : Vágyom hallani. — .. „Midőn ön oly tiszta és minden idegen íztől ment magyarsággal akarja beszéltetni a szer­zőt, nemcsak őt fosztja meg egyénisége egyik érdekes vonásától, de 2) nemzete olvasóját is attól a jogától, hogy az eredeti irót egész mivoltában ismerhesse.“ —­ Én . Jogot jog­­ért, édes barátom. De most hagyjuk ezt. Tetszik tudni, hogy az a görög leventék ideálja, Alcibiades, selypített, és ez is jól ál­lott neki, sőt szintúgy emelte kellemét. Az ön kedvese szép arczán, hibátlan szabású szájától balra félhü­velyknyire, semmi cos­­meticummal el nem enyésztethető szeplő van. Az ön szeme előtt ez a szeplő is ked­ves ugy­e? És ha holnap némi csoda által ott nem szemlélné, szintúgy rosszul esnék önnek. — Kérem, ne szóljon semmit. — ön egészen helyesli a Kisfaludy-Társaság haj­­dankori decisioját, a­mely szerint Anakreon dalai, vagy nem tudom, melyik más classi­­cus szó fordítását hibáztatta az­okon, hogy a görög­et nem érzik rajta? — 6. „Már azt tökély­esen helyeslem és azt mondom, hogy én a fordításban, ha nincs meg benne a gö­rögös íz, nem ismerek Homerusra, Euripi­­desre, vagy Thucydidesre; nem Ciceróra vagy Sallustiusra, ha nem látszik át a tőlü­k fordított darabokon a latinság, és így to­vább.“ — Én , Ön persze tud nemcsak lati­nul hanem görögül is, és ama műveket ol­vasta több mással együtt eredetiben? — Ö. „Tudok és olvasom azokat.“ — Én , igy már ') A barátom németül gondolkodik, és azt akarja mondani : „Ich will Ihnen diesmal Gnade für Recht ange­deihen lassen.“ A Recht itt azonban nem jogot, hanem szoros igazságtételt jelent. Az ilyes szőrszálhasogatások­­kal azonban fordítóink nem gondolnak. 2) Azaz : ,,hanem.“ Ez a szó a m­ai irodalmi stílus­ból, úgy látszik, ki van küszöbölve Természetesen és nem­zetiesen beszélő magyar , de és ha nem használatában soha se vét.

Next