Szépirodalmi Figyelő, 1860. november-december - 1861. január-október (1. évfolyam, 1-52. szám)
1861-05-16 / 28. szám
Szerkesztői szállás, Megjelenik e lap csütörtökön. Kiadó hivatal. hová a lap szellemi részét illető küldemények utasítandók : Üllői-út és Kisfaludy- Előfizetés helyben házhoz hordva, vidéken postai utcza sarkán 11-ik szám. szétküldéssel, félévre .Kft. egész évre, 10 ft. hová az előfizetési pénzek s minden alap anyagi részét illető dolgok utasítandók Egyetem-utcza 4-ik szám. I-ső évfolyam. Május 16-án 1861. SZÉPIRODALMI F I * . Y E L 0. 28-ik szám. MÉGIS VALAMI A FORDÍTÁSRÓL. II. A magyar fordító, miután eredetie gondolatával és, a mint mondók, ettől elválhatlan stílusával tisztában van, már a másik oldalra szól a hűség erénye is, mindenek feletti első, sőt egyetlen kötelessége a fordítónak, magyarul, nemzetiesen magyarul írni. Más szóval : a fordítás olyan legyen, mintha a szerző az ő egész egyéniségivel, képzelődésivel és eszével tiszta magyar és magyarul beszélő családban nevekedve, magyarul irta volna az illető munkát, úgy magyarul, hogy azon semmi idegen it se érezzék. - - Ő. „Ön ellent mond magának.“ — Én , mennyiben? — 0. „Egész egyéniségét kívánja egyfelől a szerzőnek, más szavával következteti nemzetiségiből. Avagy nem lényeges alkotó része-e ez a nemzetiségnek?“ — Én , hogy ne volna? S aztán? — O. „Hidegen felel, a miből azt se tudom kivenni : elismeri-e vagy nem a hibás ellenmondást. Ezért igazában nem is tartoznám tovább menni. Hanem most még jog helyett kegyben hagyom önt részesülni, *) és mondok még valamit, a mi tán felrázza egykedvűségiből. — Én : Vágyom hallani. — .. „Midőn ön oly tiszta és minden idegen íztől ment magyarsággal akarja beszéltetni a szerzőt, nemcsak őt fosztja meg egyénisége egyik érdekes vonásától, de 2) nemzete olvasóját is attól a jogától, hogy az eredeti irót egész mivoltában ismerhesse.“ — Én . Jogot jogért, édes barátom. De most hagyjuk ezt. Tetszik tudni, hogy az a görög leventék ideálja, Alcibiades, selypített, és ez is jól állott neki, sőt szintúgy emelte kellemét. Az ön kedvese szép arczán, hibátlan szabású szájától balra félhüvelyknyire, semmi cosmeticummal el nem enyésztethető szeplő van. Az ön szeme előtt ez a szeplő is kedves ugye? És ha holnap némi csoda által ott nem szemlélné, szintúgy rosszul esnék önnek. — Kérem, ne szóljon semmit. — ön egészen helyesli a Kisfaludy-Társaság hajdankori decisioját, amely szerint Anakreon dalai, vagy nem tudom, melyik más classicus szó fordítását hibáztatta azokon, hogy a göröget nem érzik rajta? — 6. „Már azt tökélyesen helyeslem és azt mondom, hogy én a fordításban, ha nincs meg benne a görögös íz, nem ismerek Homerusra, Euripidesre, vagy Thucydidesre; nem Ciceróra vagy Sallustiusra, ha nem látszik át a tőlük fordított darabokon a latinság, és így tovább.“ — Én , Ön persze tud nemcsak latinul hanem görögül is, és ama műveket olvasta több mással együtt eredetiben? — Ö. „Tudok és olvasom azokat.“ — Én , igy már ') A barátom németül gondolkodik, és azt akarja mondani : „Ich will Ihnen diesmal Gnade für Recht angedeihen lassen.“ A Recht itt azonban nem jogot, hanem szoros igazságtételt jelent. Az ilyes szőrszálhasogatásokkal azonban fordítóink nem gondolnak. 2) Azaz : ,,hanem.“ Ez a szó a mai irodalmi stílusból, úgy látszik, ki van küszöbölve Természetesen és nemzetiesen beszélő magyar , de és ha nem használatában soha se vét.